Bezár az Auróra. Sokszor gondoltuk ezt már korábban, de más és más okok miatt. Korábban (a lista biztosan nem teljes) a Fidesz, a Kocsis Máté és Sára Botod vezette kerületi önkormányzat, a rendőrség, a neonácik, a belső lelki és közösségi törések és az anyagi nehézségek fenyegették – végül az ingatlanpiac érte utol.
Amikor 2014-ben elindult az Auróra, akkor ez a környék még nem volt se vonzó, se szexi. Az Auróra-Bérkocsis sarkon álló „Observer” feliratú házban és a mellette levő parkolóban kevesen látták meg a potenciált. Emlékszem az első bejárásra és hát, őszintén szólva, engem sem nyűgözött le, akkor még én sem láttam benne azt, ami később -szó szerint – kivirágzott. De bíztam a Sirály elkötelezett csapatában, akiket akkor éppen a belvárosból üldözött el a főváros fideszes vezetése, akik nem adták fel és beleugrottak abba a nagy vállalásba, ami végül az Auróra lett.
A Közélet Iskolája a kezdetektől ott volt, mert voltunk olyan szerencsések, hogy a szervezők az elsők között gondoltak ránk, mint akiket befogadhatna a hely, mi meg örömmel szálltunk be, hiszen éppen iskolaalapításban voltunk és iskolaépületet kerestünk. Az Auróra nagyterme így közel 12 éven keresztül volt a képzéseink állandó színtere.
Ha erre a teremre gondolok, két érzés tölt el: az otthonosság és a frusztráció. Otthonos, mert tényleg minden zegzugát ismerem, mindenféle berendezésben tanítottam vagy beszélgettem benne, volt ez képzőterem, bulihelyszín, étterem, megemlékezőhely, kiállítótér és sok minden más is a Közélet Iskolája életében. És frusztráló, mert a 12 év során ritkán fordult elő, hogy minden működött volna benne egyszerre: a fűtés, a projektor, a lámpák, az ajtók, az ablakok. Na és hát persze a vécék – amikor sikerült végre hosszú hónapok után ülőkét szerelni az egyik vécére a női mosdóban, vécéavatót tartottunk! Hányszor sóhajtoztunk, hogy hát igen, ez az Auróra – káoszos, de valami miatt mégiscsak összeáll és működik!
Az Auróra nélkül a Közélet Iskolája elindulása ma már elképzelhetetlen lenne. Ők hittek bennünk akkor is, amikor még egyetlen képzést sem tartottunk. Felújították a házat és az irodáinkat is az önkénteseinkkel – nekünk csak be kellett költözni. Helyet biztosítottak számunkra olyan áron, ami máshol elképzelhetetlen lett volna. Közösen megugrottuk az akadálymentesítést is: sokat szenvedtünk a bejárati ajtóval és az udvaron található emelővel is, de végül hatalmas közösségi összefogással mindkettőt sikerült megcsinálni és az Auróra a kevés akadálymentes közösségi terek egyike lett a kerületben.
És persze a kert: ami eredetileg parkoló volt, abból egyre nagyobb részt szakított ki belőle először a közösség (még AVM-es ping-pong bajnokság is volt itt!), majd a természet. Itt tartottuk a Közélet Iskolája heti megbeszéléseit, amikor a rendőrségi zaklatás miatt nem tudtunk/akartunk bemenni a házba. Itt tartottuk az Önállóan lakni részvételi akciókutatásunk felvételi beszélgetéseit is, mert akkor még nem volt a ház akadálymentes. És ennek a kertnek a fala adott helyet a Tettek ideje kiállításunknak is. Ma pedig már komposztálni és hűsölni megyünk oda! 2014-ben senki nem gondolta volna, hogy egy városi dzsungel lehetne az Auróra-Bérkocsis sarkán, de szerencsére mégis voltak köztünk olyanok, akik ezt el merték képzelni és meg is tudták valósítani.
Írhatnék még természetesen az Auróra politikai, közéleti és közösségi jelentőségéről. Hogy itt soha senkinek nem kellett rejtőzködnie vagy szégyenkeznie, legyen szó LMBTQ, roma vagy hajléktalan emberekről. Hogy mennyi tüntetés szerveződött innen és mennyi fontos aktivista közösségnek adott otthont ez a hely. Hogy mennyi izgalmas esemény és programsorozat ötlete született itt és indult el innen. Hogy mennyire egyértelműen állt ki az Auróra mindig az emberei jogokért és az emberi méltóságért. Hogy hiányában mekkora űr tátong majd a progresszív politikai közösségben és hogy mekkora büszkeség, hogy a Közélet Iskolája is részese lehetett ennek a közösségnek.
De most inkább a mindennapok Aurórájától szeretnék elköszönni, mert az Auróra ez is volt.
Viszlát nagyterem, viszlát udvar, viszlát lift, viszlát Kioszk, viszlát Dor Hadas terem, viszlát irodák, viszlát bérlőtársak, viszlát Klímakert! Most a Közélet Iskolája életében is lezárul egy korszak, de reméljük, hogy az Auróra szellemisége testet tud ölteni majd máshol. Ugye találkozunk még valaha az Au-ban?
– Udvarhelyi Tessza
Március végével bezár az Auróra, a közösségi tér és mozgalmi központ, ahol a Közélet Iskolája 2014-ben otthonra lelt. Ezzel az történettel, valamint Facebook-oldalunkon egy visszaemlékező posztsorozattal búcsúzunk ettől a pótolhatatlan bázistól és közösségtől, amelynek a Közélet Iskolája is büszke tagja volt.
