Barion Pixel

Tudástár

Ez a bejegyzés részlet a Közélet Iskolája online találkozószervezési kézikönyvéből

Az online térben is számos kihívással találkozik a moderátor. Összegyűjtöttünk pár ilyen tipikus helyzetet és hozzájuk egy sor megoldási javaslatot. Természetesen nem minden csoport egyforma, így ezek nem garantált módszerek, viszont azt reméljük, hogy jó kiindulópontot és ötleteket adhatnak a hatékony és élvezetes közös munkához.

 

Mit lehet tenni, ha…?

1. helyzet: Senki nem szólal meg, pedig meg kellene beszélni egy ügyet.

     Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy moderátorként nem félünk a csendtől. Persze nem cél, hogy öt percig némán nézzük a képernyőt, de egy 5-10 másodperces csönd gyakran nem azt jelenti, hogy senkit sem érdekel a téma vagy passzívak a résztvevők, hanem lehet, hogy csak egy kis gondolkodási időre van szükség, amit nem érdemes újabb kérdésekkel félbeszakítani. Akár el is számolhatunk magunkban 10-ig, mielőtt további módszereket vetnénk be. Ha ez nagyon feszítő, ki is mondhatjuk, hogy most adunk fél perc gondolkodási időt ebben a nehéz kérdésben, így azt nem kínos csöndként fogjuk megélni, hanem elkülönített gondolkodási időnek. 

     Menjünk egy kört, ahol mindenki egymás után elmondja a véleményét a kérdésről, témáról. Ennél a módszernél figyelembe kell venni a résztvevők létszámát: egy 40 fős csapatnál általában nem érdemes mindenkit egymás után meghallgatni, mert nagyon sokáig tart, de egy 5-10 fős csoportban hasznos ezt alkalmazni. Ha megkérjük a résztvevőket, hogy mindig ők válasszák ki a következő megszólalót, akkor kevésbé lesz “iskolás” a kör hangulata, mivel nem a moderátor szólít fel mindenkit. Ha könnyebb a téma, vagy sokan vagyunk, akár chatben is kérhetünk gyors visszajelzést.

     Néha azért hallgatnak az emberek, mert nem világos a kérdés. Lehet, hogy több kérdést tettünk fel egymás után, vagy túl sokat beszéltünk, ezért a résztvevők elfelejtették, hogy egész pontosan miről is van szó, esetleg túl nehéz vagy tág kérdést tettünk fel. Ilyenkor próbáljuk meg röviden és világosan újra megfogalmazni a kérdést.

     Ha nagyon nem jönnek a gondolatok, akkor moderátorként megpróbálhatunk felfesteni egy-két lehetőséget, ami mellett dönthet a csoport. Így a résztvevőknek könnyebb lesz csatlakoznia az egyik oldalhoz, de ez abban is segíthet, hogy megfogalmazzák a saját véleményüket.

     Ha bizalmas viszonyban vagyunk a csoporttal és tudjuk, hogy ezzel nem hozzuk kínos helyzetbe, akkor személyesen is megszólíthatunk valakit. (Pl. “Anna, te mit gondolsz erről a kérdésről?”, “Laci, engem a te véleményed is nagyon érdekelne!”) Legyünk óvatosak, mert sokan kellemetlenül élik meg, ha nagyobb társaságban reflektorfénybe kerülnek, ám ezzel a megfigyelőket célzottan be lehet vonni a beszélgetésbe, és ez fel tudja pezsdíteni a találkozót.

     Időigényes, de nagyon sikeres módszer szokott lenni a kiscsoportos beszélgetés. Az emberek általában 2-4 fős csoportokban sokkal oldottabban és őszintébben tudnak beszélgetni, ötletelni. Ha technikailag meg tudjuk oldani, akkor a csapatot osszuk fel kiscsoportokra és adjunk (feladattól függően) 10-20 percet, hogy beszélgessenek a témáról. Szedjék össze a kérdéseket, dilemmákat és a közös pontokat is. Majd az idő végeztével minden kiscsoport térjen vissza, és egyvalaki mondja el, hogy mire jutottak. Így már sokkal több gondolat kerül be a közös térbe és nagy eséllyel tudunk továbbhaladni.

 

2. helyzet: Valaki nagyon sokat beszél és akár másokat is félbeszakít.

     A legjobb ezt a helyzetet megelőzni. A Közélet Iskolájában a képzések elején le szoktuk fektetni a beszélgetés és megszólalás szabályait. Ennek része az is, hogy nem mindig jelentkezési sorrendben szólítjuk fel a résztvevőket, hanem előre vesszük a sorban azokat, akik kevesebbszer szólaltak meg, ezzel kicsit kiegyenlítve az esélyeket. Szintén előre el szoktuk mondani, hogy mindenki próbálja magára nézve is érvényesíteni a “Lépj előre, lépj hátra” szabályt. Ez azt jelenti, hogy aki tudja magáról, hogy hajlamos sokat beszélni és mindenhez hozzászólni, az picit fogja vissza magát, rövidítse meg a mondandóját és engedjen előre másokat. Míg aki félénk szokott lenni és nehezére esik mások előtt beszélni, az biztassa magát arra, hogy többször szólaljon meg, hiszen az ő gondolatai is nagyon érdekesek és gazdagítják a beszélgetést.

Azért is tartjuk lényegesnek a szabályok és alapelvek tisztázását, mert így mindig vissza tudunk utalni a közös beszélgetések során ehhez a megegyezéshez. Emlékeztetni tudjuk a résztvevőket egy vita közben, hogy “lépjenek egyet előre vagy hátra”, amit így nagy eséllyel meg is tesznek.

     Megtehetjük azt is, hogy a beszélgetés egészére (vagy egy részére) időkorlátot vezetünk be: azaz egy hozzászólás maximum fél-egy percig tarthat. Aki sokat beszél, az sem lépheti ezt túl, de ha mégis, akkor udvariasan figyelmeztetni tudjuk, hogy lejárt az ideje, tovább kell adnia a szót. Ha ez közös szabály, úgy nem olyan nehéz moderátorként leállítani valakit, hiszen nagy eséllyel nem veszi személyesnek a felszólítást, mivel ez az időkorlát egy megegyezésen alapul és mindenkire vonatkozik.

     Moderátorként feladatunk, hogy kiegyensúlyozzuk a résztvevők közötti viszonyokat. Nem csupán az a szerepünk, hogy felszólítsuk a soron következő embert, hanem az is, hogy valamilyen szintű esélyegyenlőséget teremtsünk. Nehéz feladat tud lenni, de ez néha azzal jár, hogy a domináns embereket kedvesen, de határozottan és nyíltan vissza kell fogni. Érdemes lehet pár előre begyakorolt mondattal készülnünk az ilyen helyzetekre. Pl.: “Köszönöm, hogy ilyen aktív vagy, de átadnám a szót annak, aki még kevesebbet szólalt fel.“Kérlek lassan kerekítsd le a mondandódat, hogy mást is meg tudjunk hallgatni.” “Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de muszáj lenne tovább haladnunk a témákkal.”Most olyat szeretnék kérni, aki még nem szólt hozzá ehhez a kérdéshez.”

Ha egy résztvevő rendszeresen félbeszakítja valakinek a mondandóját, azt ne hagyjuk szó nélkül, hanem azonnal figyelmeztessük, hogy a másik még nem fejezte be, és adjuk vissza neki a szót. 

     De mi történik, ha a moderátor beszél túl sokat? A leginkább ideális helyzet az, amikor a moderátor maga nem szól hozzá a témához, de gyakran nem megoldható, hogy egy külsős ember vezesse a beszélgetést. A moderátor ne kivételezzen magával és ne adjon magának többször szót, mint a többieknek. Meg lehet egyezni, hogy online felületen neki is ugyanúgy jelentkeznie kell, mint a többieknek és akkor szólhat hozzá a vitához, ha ő következik a sorban. Ha így sem sikerül tartani a moderátori szerepet (pl. minden megszólalás után hozzászól, véleményez), akkor külön érdemes megbeszélni a moderátorral, hogy mi ennek a szerepnek a lényege. 

 

3. helyzet: Valakinek nem működik a technikája (pl. mikrofon, kamera, alkalmazás).

     Itt is lehet megelőzéssel élni: küldjük el előre emailben, hogy milyen felületeket és funkciókat fogunk használni, és akár egy rövid leírást is mellékelhetünk. Ha fontos eseményről van szó (pl. nyilvános kerekasztal beszélgetés), akkor érdemes főpróbát is tartani.

     Ha egy résztvevőnek sehogy sem megy a mikrofon vagy a kamera beállítása, akkor célravezető lehet telefonon felhívni, és úgy segíteni őt, hiszen ha nem működik a hangja vagy nem hall minket, akkor másképp nem tudunk hatékonyan segíteni. Ehhez érdemes előre elkérni a résztvevők telefonszámát.

     Ha többen tartjuk a találkozót (van több képző, moderátor vagy technikai segítő), akkor célszerű a technikai problémával küzdőt egy segítővel különszobába rakni (Zoomban: breakout room), ahol meg tudják beszélni a dolgokat, de ezzel nem zavarják és nem tartják fenn a nagy csoportot.

     Természetesen fontos, hogy segítsünk a résztvevőnek, hogy maximálisan be tudjon vonódni a beszélgetésbe és feladatokba, de moderátorként felelősségünk mérlegelni, hogy hány embert és mennyi ideig tart fel ez a segítségnyújtás. Igyekezzünk elkerülni, hogy sokat csússzunk egy egyórás megbeszélésen azért, mert sok résztvevő közül egyvalaki nem tudja használni a rajz funkciót vagy nem tudja bekapcsolni a kameráját. Ilyenkor nem baj, ha egy ponton feladjuk, és elfogadjuk, hogy ő most ebben a feladatban nem fog tudni részt venni vagy csak korlátozott módon.

Ez a cikk egy kéziköny részlete. A teljes kiadványért kattints ide:

Hogyan beszélgessünk jól a online térben? – Kézikönyv online találkozók szervezéséhez és moderálásához

Megosztás Facebookon
Részvételi Akciókutatásról először egyetemi tanulmányaim alatt hallottam, és már akkormegragadta a figyelmem… végre egy kutatás, amelynek valós hatása van helyben és cselekvést,tetteket is magába foglal!Annyira megtetszett ez a módszer, hogy...
Kosár
//
A kosarad üres.
0
//
Megszakítás