Szabadság régen és most!

Megannyi ország vívta meg csatáját,

Kicsiny kis országunk összefogását!

Szabadságra vágytunk és kivívtuk,

Még akkor is, ha sokat sírtunk!

Akkor még a szabadság mást jelentett.

Kiharcoltunk egy demokratikus elvet.

Hittünk magunkban, s hű országunkban,

Összefogtunk és tudtuk nem hiába.

De most a szabadság szellemét

Ezernyi kés szúrta át,

Elvesztette e Ország igaznak hitt otthonát!

Mert „szabadnak” lenni üressé vált érzelem,

Hazám lett az ki fordult ellenem!

A szegénységi mutató Országom szégyene,

Nem hinném, hogy ez a Szabadság szelleme!

A kirekesztés érzése engem elgondolkodtat

Mert milyen is az, hol roma, diplomás munkát

nem kap!

Nem magyarnak lenni; más már a szabadság

Bánatába hajtja le fejét a Magyarság

2014.10.07.