„Sokat tanultam az emberi jogokról, megismertem hova fordulhatok jogorvoslatért. Olyan dolgokról hallottunk, ami a hétköznapi életben nem jut tudomásunkra”
– ezzel összegezte az egyik résztvevő a Közélet Iskolája és a TASZ közösen megtartott Állampolgári ismeretek képzés során tanultakat. A 2016/2017-es tanévünk őszi félévében már második alkalommal tartottuk meg ezt a képzést, amelynek célja az állampolgári, alapjogi és demokratikus jogérvényesítés lehetőségeinek tudatosítása és az önálló alapjog-érvényesítéshez szükséges készségek fejlesztése volt. Most is büntetésvégrehajtási intézetben zajlott az oktatás, ezúttal fogvatartott nők körében, ezért az is a kurzus célja volt, hogy a résztvevők eszközöket kapjanak ahhoz, hogy a szabadulás után jobban tudjanak boldogulni a társadalomban, mint a bebörtönzésük előtt. Az első órán nagy örömmel láttuk, hogy sok a visszatérő résztvevő, a 18 nő kb. fele részt vett az előző félévben ugyanebben az intézetben megtartott Társadalmi egyenlőtlenségek képzésünkön. Ez egyrészt megalapozta a bizalmi viszonyt, és az előző képzés sikeréről árulkodott.
A kurzus elején az egyetemes emberi jogokkal ismerkedtünk meg – a résztvevők megvitatták egymás között, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában felsoroltak közül számukra melyek a legfontosabb jogok, majd konszenzusra is kellett jutniuk a 10 legfontosabbról. Ez — szerencsére — nem minden csoportnak sikerült, de nagyon jó érvekkel próbálták egymást meggyőzni a résztvevők. Az érvekből kibontakozott, hogy az emberi jogok oszthatatlanok és kölcsönösen összefüggnek, egységes rendszert alkotnak, amelyből nem lehet egyik vagy másik elemtől megszabadulni anélkül, hogy a többit veszélyeztetnénk.
A következő alkalommal a polgári, politikai és szociális jogok viszonyát értelmeztük és helyzetgyakorlatokon keresztül vizsgáltuk meg az önrendelkezés jelentőségét. Egyrészt egy-egy mobilszolgáltató, illetve hitelszerződés megkötését és a szociális segéllyel kapcsolatos fellebbezés benyújtását eljátszva vettük sorra, hogy mire jók a valóságban a polgári jogaink és mire kell odafigyelni érvényesítsük során. Másrészt egy-egy műtéti beavatkozáshoz készült, eredeti betegtájékoztatót használva helyzetgyakorlatokon keresztül áttekintettük, milyen feltételek között gyakorolható hatékonyan az egészségügyi önrendelkezés; milyen információk segíthetnek a betegnek a tájékozott beleegyezéshez szükséges felelős döntéshozatalban, és hogyan lehet érvényesíteni a tájékoztatáshoz való jogát.
Ezt követően az állam szerepéről, az alkotmányosságról és a jogállamiságról, majd a demokrácia előnyeiről és a demokratikus intézmények hiányosságairól tanultunk. Ezzel összefüggésben tisztáztuk a választójog hatékony gyakorlásához szükséges legfontosabb tudnivalókat (mind az intézeten belül, mind annak falain kívül), és sorra vettük a két választás között rendelkezésre álló állampolgári részvételi lehetőségeket. A résztvevőknek nagyon sok kérdésük volt a különböző típusú választásokkal, illetve a jelöltállítással kapcsolatban. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a passzív választójoggal, vagyis a választhatóság jogával kapcsolatban különösen kevés ismeretük volt a képzést megelőzőleg, ugyanakkor felismerték a jelentőségét: a politikai kínálattal elégedetlen résztvevőket érdekelték a jelöltségben, közhivatalviselésben rejlő képviseleti és közösségépítési lehetőségek.
Az olvasmányokat és a csoportos gyakorlatokat filmvetítéssel is kiegészítettük: a Büszkeség és bányászélet című, a brit bányászok 1984-es országos sztrájkját és a velük tevőlegesen is szolidaritást vállaló helyi meleg és leszbikus mozgalom történetét bemutató film nagyon megindította a résztvevőket, és fontos gyakorlati tanulságokkal is szolgált számukra a gyülekezési joggal, illetve a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban.
A képzés utolsó óráin a magyar állami intézményrendszer felépítésével ismerkedhettek meg a résztvevők. Főként arról tanultunk, hogy milyen típusú ügyekben melyik hatóságok, bíróságok vagy intézmények az illetékesek, hová és hogyan lehet fordulni, ha valaki szeretne a gyakorlatban is élni az állampolgári jogaival. A hátrányos megkülönböztetés témájának és az ez elleni fellépés lehetséges módjainak egy külön órát szántunk. A visszajelzések alapján a résztvevők egyértelműen ezeket az alkalmakat tartották a leghasznosabbnak.
Végül foglalkoztunk fogvatartotti jogokkal is, valamint azokkal a jogérvényesítési lehetőségekkel, amelyek közvetlenül a szabadulás utáni időszakban lehetnek relevánsak a résztvevők számára.
A képzést ezúttal is közös Szociopoly-zással zártuk – az ezt megelőző képzésen is résztvevők közül többen nagyon várták már, hogy kipróbálhassák, hogy ha a játék elején más stratégiát választanak, vajon sikerül-e kitörniük a szegénységből. A szomorú tanulság az volt, hogy bármilyen stratégiát választ is valaki, szinte lehetetlen kitörni abból a béklyóból, amibe a kisetelepülések lakói ma Magyarországon zárva vannak. Ebből is látszik, hogy az az egyedüli járható út, amit a résztvevők saját elmondásuk szerint ezen a képzésen megtanultak: „ki kell állnunk magunkért” és „semmit nem szabad annyiban hagyni”.
A képzés idei tapasztalatai alapján a következőképpen szeretnénk továbbfejleszteni a tematikát és az alkalmazott módszereket, természetesen az aktuális résztvevőkhöz igazodva:
1. A jogállami, demokratikus intézmények hanyatlását a fogvatartottak is észlelik, sőt, fogvatartásuk előtti és szabadulásuk utáni életkörülményeiket is gyakran éppen az intézményeknek való kiszolgáltatottság jellemzi. Ezért a jövőben tovább szeretnénk szűkíteni a demokráciára és a jogállamiságra vonatkozó ideálok részletes feltárását, mivel ezekkel az ideálokkal a résztvevők éppen kiszolgáltatottságuk okán pontosan tisztában vannak. (Röviden: az állami intézményeknek általában ellenkezőleg kellene működniük, mint ahogy velük bántak.) Ehelyett még nagyobb hangsúlyt tervezünk fektetni az itt és most, Magyarországon a jog- és érdekérvényesítésre alkalmas állampolgári készségek, ismeretek fejlesztésére ill. megszerzésére. A demokráciára és a jogállamra vonatkozó elvontabb kérdéseket is gyakorlati felvetéseken keresztül próbáljuk majd tisztázni: például a jog- és érdekérvényesítés közötti különbségre felhívva a figyelmet.
2. A jövőben – az intézeten kívül megszervezett kurzusokon – minden résztvevőnek feladata lesz egy önálló állampolgári, közéleti projekt végiggondolása és egy ehhez kapcsolódó cselekvési terv bemutatása a képzés többi résztvevőjének. Szeretnénk, ha minden résztvevő átgondolná, hogy a képzésen megismert eszköztárat hogyan használná fel egy általa észlelt társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem során. Az elkészült cselekvési tervekre pedig a csoport többi tagja is visszajelzést adna, így a képzés résztvevői a jövőben rögtön a saját életükben vagy környezetükben megtapasztalt problémára alkalmaznák a tanultakat.
3. Az olyan csoportokban, ahol a különböző „életstratégiák” kipróbálása nem szolgál különösebb tanulságokkal a Szociopoly foglalkozás során (pl. mert csupán a saját élettapasztalatukat idézi fel), külön figyelmet szeretnénk fordítani a résztvevők számára releváns tanulságok levonására a játékból, ami a játékhoz kapcsolódó narratíva átdolgozásával jár. Ha pedig egy adott képzésen az aktuális csoport számára nem lehetséges a tanulságos, a kurzus céljaival összhangban álló átdolgozás, akár más, releváns játékkal zárnánk a képzést.
Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Mráz Attila (TASZ)
