Olvasd el az aszódi közösség és a szakemberek összefogásának sikeres történetét, amelyben tragikus események sora és hosszú küzdelmek után a közös akarat elérte, hogy az aszódi gólyák élőhelye biztonságossá váljon! A történetet Juhász Adrienn, a közös munka egyik főszereplője meséli el, aki részt vett a Közélet Iskolája Tégy a lakóhelyedért! című, helyi szerveződéseket segítő képzésén. Nagyon örülünk, hogy a képzésen tanultakat sikerrel tudta alkalmazni a csapat céljai elérésében!

Ha érdekel ez vagy más képzésünk, amivel segíthetjük sikerre vinni az ügyedet, iratkozz fel itt!

Az aszódi gólyák sorsa 2022 júniusában kezdett el különös figyelmet kapni, amikor Márton Vlad András, a BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpont vezetője lakossági bejelentést kapott egy költőpár eltünéséről. András az aszódiak segítségét kérte abban, hogy figyeljék a fészket, valóban eltűntek-e a szülők, mert ha beigazolódik a gyanú, akkor a 4 árván maradt fiókát ki kell menteni a fészekből, mielőtt éhen pusztulnak. A szülők ugyan visszatértek, de a fiókák gyakran voltak magukra hagyva. Normál esetben, amíg kicsik a fiókák, az egyik szülő folyamatosan velük van, védi őket, míg a másik táplálékért megy, majd cserélnek, ezért az eset arra utalt, hogy a táplálékhiány miatt mindkét szülő egyszerre kényszerült élelem után kutatni.

A lakosság azonnal összefogott, létrehoztak egy FB-csoportot a gyorsabb kommunikáció érdekében és András javaslata alapján megszervezték a hozzátáplálást. A csoport tagjai adományokkal és táplálékkal, például kihelyezett csirkenyakkal próbáltak segíteni a gólyacsaládnak, de a gólyák sajnos nem éltek a felkínált élelemmel. A gólyacsalád megfigyelése ezután sem szakadt meg. Júliusra a fiókák már elég nagyok voltak, el tudták hagyni a fészket, így önállóan is tudtak táplálkozni. Ez azonban újabb veszélyt tartogatott számukra.

2022. július 21-én Andrásék bejelentést kaptak Aszódról, hogy találtak egy áramütött, sérült gólyát, amiről később kiderült, hogy az egyik fióka volt. Ilyenkor az időtényező rendkívül fontos, mert a laikusok számára csodával határos módon, ha a madarak időben megfelelő kezekbe kerülnek, még a nyílt törésből is képesek felépülni. Sajnos a fiatal gólyának nem volt ilyen szerencséje, és mire a Fővárosi Állatkertbe szállították, már nem lehetett rajta segíteni. Július 25-én egy újabb fiókát ért áramütés a fészek közelében, ő azonnal elpusztult. Ebben az évben további gólyapusztulásról nem érkezett hír, a család augusztusban útra kelt, azonban az egyértelmű volt, hogy sürgősen megoldást kell találni az áramütések kivédésére.

A gólyapusztulásokat testközelből követtem végig, rettenetes volt látni, milyen kínokat kellett kiállniuk a madaraknak. Hiába a bejelentés, a sok telefonálás az áramszolgáltatónak és a madárvédő szervezeteknek, úgy tűnt, nincs arra esély, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a hasonló sérülések. Sajnos az esetek kimenetelét az is tovább nehezítette, hogy a madármentő szervezetek önkéntesei leterheltség vagy üzemanyaghiány miatt, nem értek ki időben, ami, mint már tudjuk, kritikus a túlélés és felépülés szempontjából. Elkezdtem tehát megoldást keresni.

Eközben az aszódi csoport sem állt meg és 2022 őszén a gólyafészeknél találkozóra került sor Márton Vlad András madármentő, Pénzes Tiborc Szabolcs polgármester, Molnár Sándor önkormányzati képviselő és Budai-Kovács Tímea, az aszódi gólyacsalád segítésére létrehozott FB-csoport koordinátora között. Átbeszéltek minden lehetőséget a fészek elköltöztetésével kapcsolatban, de a fészek áthelyezését ornitológiai és szakhatósági állásfoglalás alapján elvetették. A találkozó eredményeként azonban 2023. február 27-én új, tágas, kamerás fészektartó kosár került a régi helyére. Az új tartó a nagyobb mérete miatt megnövelte a fiatal gólyák túlélési esélyeit, mivel sokkal tágasabb, kényelmesebb, biztonságosabb fészket biztosított, így kisebb lett az esélye a természetes szelekciónak.

2023 márciusában visszatért a gólyapár és hamarosan 4 tojás kikelését követhettük nyomon a kamerán keresztül. Ez idő alatt már javában kerestem a megoldási lehetőségeket és építettem a kapcsolatokat a kritikus villanyoszlop átépítésére. Több megkeresésem, beleértve ügyvédeket is, nem hozott sikert, mivel nem voltak optimisták a témában, és nem hittek abban, hogy egy olyan nagy szereplővel szemben, mint az áramszolgáltató, eredményt tudok elérni. Ez a hozzáállás nagyon frusztrált, és egyben megerősítette az elszántságomat, mert nem voltam hajlandó beletörődni a válaszaikba. Korábbi példákból kiindulva tudtam, hogy a célomnak van létjogosultsága. Tovább kutattam, cikkeket kerestem a témában, plakátot gyártottam arról, mi a teendő gólyasérülés esetén, felvettem a kapcsolatot az áramszolgáltatóval, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, oszlopkapcsoló fejlesztésével foglalkozó cégekkel, majd végre kezdett beindulni valamiféle kommunikáció a felek között. Ez azonban még mindig kevésnek bizonyult. Mivel igencsak kilátástalannak éreztem a helyzetet, valamilyen véletlennek és algoritmusnak köszönhetően, rátaláltam a Közélet Iskolája „Tégy a lakóhelyedért” képzésére és jelentkeztem a műhelymunkára. A képzés ahhoz kínált segítséget, hogyan szervezzünk közösséget és mozgósítsuk az erőforrásokat egy jó ügy érdekében. A képzés felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Bauer Flóra és Udvarhelyi Tessza vezetésével nem csak hasznos eszközöket és információkat szereztem a projektem megvalósításához, de olyan biztatást és motivációt kaptam az ott megismert emberektől, amivel újult erővel és megoldásokkal tudtam folytatni a küldetésem, és ez volt az a pont, ahol Timi és az én történetem összefonódott.

Tudtam, hogy a közösség erejére van szükségem, és azt is, hogy olyan csapattársat kell találnom, akivel támogatni tudjuk egymást és megoszthatjuk a feladatokat. Ekkor már hallomásból ismertem Timit, aki azóta is koordinálja a FB-csoportot, ezért felvettem vele a kapcsolatot. Mint kiderült, Timi nagyon pozitív személyiség, aki ügyesen megtalálja a közös hangot az emberekkel és nem csak a billentyűzetet ragadja meg, hanem a terepen is kitartóan tevékenykedik: gólyát etet vagy gólyaeledelnek szánt szökött siklót keres. Összefogtunk és minden lehetséges erőforrást mozgósítottunk. Jól jöttek a kapcsolatai és felismertük, hogy a közösség ereje megfelelő nyomást tud gyakorolni az áramszolgáltatóra, aki nem szeretne rossz fényben feltűnni az idehaza fokozottan védettnek nyilvánított fehér gólyák elhullásai miatt. Felpörögtek az események és jött a hír, hogy hamarosan átalakítják a kritikus villanyoszlopot. Sajnos a munkálatok megkezdése előtt kirepültek a kisgólyák és újabb fiatal gólya esett áldozatául a villanyoszlopnak. Rajta már nem lehetett segíteni, azonban 2023. augusztus 7-én megkezdődött 3, köztük a kritikus villanyoszlop átalakítsa is Aszódon. Idén ismét visszatért a költőpár, akik a lakosságtól a Berek (hím) és Breda (tojó) nevet kapták és a kíváncsi közönség immár 5 újabb fióka sorsát követheti nyomon az élő közvetítéssel. Négy fiókáét a fészekben, egyikükét pedig a BirdMania madárparkban, ahol az Aszódról mentett Kormi és Pihe mellett évről évre több mentett kisgólyát is nevelnek.

A projekt megvalósítása sokak közreműködésével történt. Személy szerint szeretnék köszönetet mondani

• Jane Goodall-nak, akinek könyve, az Amíg élek remélek, inspirációt nyújtott a gólyák megmentésére irányuló törekvésemhez.
• Bauer Flórának és Udvarhelyi Tesszának a Közélet Iskolájából, akik a projekthez szakmai iránymutatást és támogatást nyújtottak. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket és az Iskola tevékenységét, ahol a profin összeállított információkat interaktív módon sajátíthatják el az érdeklődők. Bár a megvalósulás folyamata esetünkben jobban hasonlított egy érzelmi hullámvasútra, mint a képzés során gyakran emlegetett tánclépésekre, mindenesetre viszem tovább a koreográfiát a következő projekthez.
• Budai-Kovács Tímeának, akinek nagyon hálás vagyok a pozitív, kedves és határozott személyiségéért és amiért nyitottan fogadott és együttműködött velem.
• Márton Vlad Andrásnak, akitől szakmai iránymutatásával nem csak számtalan érdekességet tudtunk meg a gólyák életmódjáról és szokásairól, de mindamellett, hogy folyamatosan nyomon követi a történéseket, abban is aktív szerepe van, hogy a gólyák országszerte nagyobb, biztonságosabb és kényelmesebb fészkeket kapjanak.
• Solt Szabolcsnak, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársának. Szabolcs nyitottan fogadta a megkeresésemet, és elkötelezetten vett részt az áramszolgáltatóval való egyeztetésben. Az Egyesület egyébként több szinten is igyekszik megoldási javaslatot kidolgozni a madarak védelme érdekében kisebb nagyobb sikerrel. Pozitív fordulatot azonban, hogy a jövőben az ÉMÁSZ egy újonnan bevezetett műszaki szabvány kapcsán már csak a kiegészítők nélkül, önmagában is madárbarát megoldásokat alkalmazhatja nagy rekonstrukciók vagy új hálózat kialakításakor.
• köszönöm azoknak a névtelen hősöknek, akik a kapcsolódó szervezeteken belül diplomáciai módszerekkel és apró információmorzsákkal támogatták a folyamatot. Bár nevüket nem említhetem, de remélem eljut hozzájuk és magukra ismernek. A hozzájárulásuk nélkül ez a projekt valószínűleg még hosszú ideig nem valósulhatott volna meg.
• Végül és nem utolsó sorban pedig köszönjük azoknak a szakembereknek a munkáját is, akik megvalósították az oszlopok átalakítását. Mai napig eszembe jut a mondatuk (és a fürkésző tekintetük), mikor Timivel körülöttük ácsorogva vártuk a megfelelő pillanatot, hogy átadhassuk a számukra összeállított batyut a süteménnyel és üdítővel. „Őket általában csak szidni szokták” Pedig minden kellemetlenség ellenére, ők azok, akik kijavítják a meghibásodást vagy helyre hozzák a károkat.

A helyi közösség és a szakemberek összefogásának köszönhetően sikerült biztonságosabbá tenni az aszódi gólyák élőhelyét és csökkenteni az áramütés kockázatát. Bízom benne, hogy az aszódi gólyacsalád védelme érdekében tett erőfeszítések példaértékűek és inspirálóak mindazok számára, akik tenni szeretnének valamilyen jó ügy érdekében.