Sokan nem tudják, hogy ma Magyarországon közel félmillió fogyatékos ember él, akiknek a fele, összesen 235 ezer fő mozgássérült. Nem véletlen, hogy ez a szám sokaknak meglepő: a mozgássérült emberek jelentős része láthatatlanságba kényszerül, és alig van lehetősége részt venni a közösségi életben. Az érintettek és a velük dolgozó szakemberek egybecsengő tapasztalata, hogy a mozgáskorlátozott emberek nem jelentenek elismert szükségletcsoportot sem a mai magyar lakáspolitikában, sem a szociális ellátások terén. Annak ellenére történik ez így, hogy az önálló háztartás és életvitel a fogyatékos – így a mozgáskorlátozott – emberek túlnyomó többségének esetében mind az egyén, mind pedig a társadalom számára valódi igényként jelenik meg, ráadásul objektív értelemben is hasznos és szükséges. Hasznos és szükséges – lenne és lehetne, azonban ez ma Magyarországon rendszerszinten egyáltalán nem megoldott.

Az Önállóan lakni – közösségben élni egy csoport, ami 2016-ban jött létre egy a Közélet Iskolája által indított részvételi akciókutatás keretében. Az egy éves időszak lezárultát követően a mozgássérült résztvevők nagy része és a szimpatizánsaik úgy döntöttek, hogy érdekvédelmi csoportként folytatják tevékenységüket. Itt lehet az aktuális tevékenységükről többet megtudni.

Az Önállóan lakni – közösségben élni részvételi akciókutatás érintett résztvevői: Balázs Péter, Czégé Imre Pál, Gulyás Viktória, Hruskó Erika, Kiss Csaba, Molnár Zóra, Pálinkás Zoltán, Tóth Tünde, Turi Zsuzsanna, Varga Mária

Szövetséges tagok: Csengei Andrea, Várady István

A csoport facilitátorai: Kovács Vera, Udvarhelyi Éva Tessza