Olvasni, megosztani, közösen gondolkodni. Ezek voltak olvasókörünk fő alkotóelemei.

Immár egy éve, hogy mindannyiunk közös valósága a karantén, a sok otthonlevés és az új emberek megismerésének, új impulzusoknak a hiánya. A közösen eltöltött szerda este a napok hömpölygését megtörte, alkalom került ismeretlen arcokkal találkozni és minket érintő kérdésekről beszélgetni. Köszönet a Közélet Iskolájának, hogy teret adott a találkozásnak.

Bár mindannyian tudjuk, hogy egyenlőtlenségek léteznek, azok pontos megfigyelésére és az azokat kialakító rendszerekre ránézni és vitatkozni róluk, mégis limitáltak a lehetőségeink.

Az olvasókör jellegzetessége, hogy egyszerre gondolkodtunk és beszélgettünk egy minket körülvevő nagyobb képről, és saját élményeinkről, reakcióinkról, a bennünk keltett érzésekről és azokkal kapcsolatos megnyilvánulási lehetőségeinkről.

A házigazdák különös figyelmet szenteltek arra, hogy mindenki szót kapjon, és okosan, egyszerre provokatív és bátorító kérdésekkel terelték a beszélgetést. Ezért külön köszönet nekik. Teljesen más egy témáról úgy beszélni, hogy azt ’csak’ megvizsgáljuk és elemezzük, kívülről nézünk rá, vagy tényleg tükörbe nézünk és megkérdőjelezzük saját előítéleteinket is. A személyes érintettség, saját reakcióink, szükségleteink és vágyaink pásztázásának beemelése esszenciális volt az este folyamán.

Rengeteg inspiráció és vitaindító gondolat érkezett különböző szövegek, viccek, játékok és önreflexiós gyakorlatok formájában.  Kérdések merültek fel, amiket tovább viszünk a hétköznapokba és további beszélgetéseinkbe is. Mert hiába jött fel a befejezés után elsőként bennem, hogy mennyire nem volt elég idő kitárgyalni vagy még jobban kiforgatni egy témát, mégis jólesően viszem magammal azt az érzést, hogy valami tovább feszít, hogy akarok és tudok foglalkozni a köztünk rejlő egyenlőtlenségek és elnyomások megváltoztatásával.

Borsos Luca beszámolója 2012.03.29.