„Hogyan lehet a kutatás a társadalmi változás motorja? Hogyan lehet kutató olyan ember, aki sosem végzett egyetemet? A részvételi akciókutatás (RAK) egy különleges megközelítés, amely során a témában érintett emberek azért vizsgálják az őket körülvevő valóságot, hogy megértsék, majd megváltoztassák azt.”

2023. november 29-én részt vettem egy a Közélet Iskolája által tartott műhelyen az Auróra Közösségi Házban, amit Haragonics Sári és Bekő Bozó vendégelőadó tartott nekünk a részvételi filmezés csodáiról.

A műhely elején Zóra a Közélet Iskolájától mondott nekünk pár szót, arról hogy mi is az a részvételi akciókutatás. Összefoglalta röviden és számunkra is érthetően, hogy ezzel a módszerrel hogy lehet egy hátrányos vagy problémákkal rendelkező csoportban belülről induló kutatást indítani és megoldásokat és fejlesztéseket indítványozni a közösség érdekében. Számomra ez nagyon lelkesítő volt, mert nagyon hatásosnak látom ezt a technikát és úgy érzem, ennek a segítségével pozitív változásokat lehet elérni, és szeretnék róla még többet tanulni a későbbiekben. Ezután a vendégelőadóké lett a szó.

Sári az ELTE filmrendezői szakán tanít, innen ismerték egymást a filmrendező szakos Bozóval. Ezután nagy vonalakban megismerkedhettünk a részvételi filmezéssel, amit Sári oktatói lelkesedésével röviden bemutatott nekünk és minden kérdésünkre válaszolt. Megtudtuk hogy az ember nem csak kutatóvá, hanem filmessé is válhat egyik pillanatról a másikra. Ez nem csupán egy filmezési módszer, hanem egy társadalmi, társas és egyéni problémákat feltáró eszköz, amit az emberek kezébe adnak. Igazából szerintem a hozott példák által lett világos mindenkinek, hogyan is működik ez a folyamat.

Sári mesélt egy erdélyi projektről, ahol gyerekekkel foglalkoztak több napon keresztül. A példák, amiket Sári mutatott, igazi kisfilmek voltak, amiket a résztvevők készítettek. A napok folyásával egyre összetettebb és érzékenyebb feladatokat kaptak a gyerekek, és ennek hatására egyre jobban felmerték fedni magukat, és nem csak a többiekről, többiektől tanulhattak sokat, hanem arról is, hogy kik is ők valójában. A részvételi filmezés nagyon jó eszköz a közösségszervezéshez és a csapatépítéshez. A filmeken látszott, ahogy egyre jobban kinyílnak a gyerekek és összekapcsolódnak, valamelyik film szinte bulihangulatot teremtett bennem. Az identitástudatukról készült amatőr kisfilmek voltak a kedvenceim, amiknek a műfaját sorsolás alapján döntötték el.

Ezek után mi is kipróbálhattuk a saját bőrünkön a részvételi filmezést. Csapatokba álltunk és egy kisfilmet készítettünk egy megadott témában. Azt, hogy ebben a filmben fikcionális vagy valós történetet mondunk/adunk elő, teljesen ránk volt bízva, mert a többiek feladata volt, hogy kitalálják, melyiket választottuk. A következő feladat pedig az volt, hogy két ilyen történetet egyesítsünk, aminek elég mókás végkimenetele lett.

Nagyon sokat tanultam a képzésen és kifejezetten örültem a végére, hogy egyedül érkeztem, mert így sokkal több új embert ismertem meg és valahogy sokkal jobban ott tudtam lenni. Elképesztően pozitívan és boldogan szabadultam ki az Aurórából. Nem is lehettem volna jobb helyen azon a szerdai napon.

Holper Zsófia, résztvevő