Az elmúlt hetek során több felkérést is kaptunk neves magyar egyetemekről, hogy tartsunk órát az ott folyó képzések keretében. 

Első alkalommal a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) művészetelmélet szakán zajló, Válság, Művészet, Aktivizmus című kurzus egy óráján vettünk részt, ahol BA és MA szakos hallgatókkal beszélgettünk a tudáshoz való demokratikus hozzáférésről, a kritikai pedagógiáról és arról, hogy a Közélet Iskolája milyen szerepet vállal mindebben.

Néhány nappal később, az első felkéréstől teljesen függetlenül, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén folyó Köz, közös, közösség című órán vettünk részt. Ennek a kurzusnak minden órájára más-más vendég érkezik, olyan szervezetek vagy kezdeményezések képviselői, akik valamilyen társadalmi-politikai cél érdekében dolgoznak és ők beszélgetnek a diákokkal közösségről, közösségi munkáról, a társadalmi változ(tat)ás lehetőségeiről.

Mi minden ilyen felkérésnek nagyon örülünk, mert egyrészt jó visszaigazolása ez a munkánk hatásának, másrészt fontosnak tartjuk, hogy minél szélesebb körben be tudjuk mutatni azt a munkát, amit végzünk, illetve azt ezt megalapozó elvi alapvetéseinket. És az így kapott visszajelzéseket is nagyon értékesek a számunkra, ezek nyomán tudjuk folyamatosan fejleszteni a munkánkat.

A művészeti eszközökkel, illetve kifejezésmódokkal dolgozó diákokkal folytatott beszélgetéseket pedig azért is nagyon fontosnak tartottuk, mert hiszünk abban, hogy a kritikai pedagógiában ezeknek az eszközöknek és kifejezésmódoknak fontos szerep juthat. Egyrészt segíthetik a megértést azok számára, akik számára valamilyen társadalmi hátrányukból kifolyólag az írásbeli tudásanyag nehezen hozzáférhető. Másrészt ezek a kifejezésmódok elérhetik azokat az embereket is, akiknek a vizuális érzékenysége vagy az érzelmi fogékonysága az erős. Éppen ezért már most is sokat dolgozunk képzőművészekkel, illetve alkalmazott grafikusokkal (pl. a Feketemosó c. közéleti szabadlapunk kiadása során, a Tettek Ideje részvételi akciókutatásunk eredményeit közzétevő kiállítás során), illetve a képzéseink tananyagába is igyekszünk minél több kreatív eszközt beépíteni – például filmet, fotót, drámapedagógiát, grafikus moderálást.

A hallgatók mindkét alkalommal érdeklődőek voltak, izgalmas kérdéseket vetettek fel a munkánkkal kapcsolatban. Reméljük, hogy a jövőben is lesz még lehetőségünk hasonló együttműködésekben részt venni.

Fotó: Vörös Anna