A Közélet Iskolája indulása óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél több sikeres társadalmi mozgalmat megismerhessünk. Ennek egyik módja a külföldi dokumentumfilmek magyar feliratozása és vetítése képzések során, illetve nyilvános rendezvényeken. Ha te is szeretnéd használni az alább filmek egyikét oktatási céllal, írj nekünk emailt a kozeletiskolaja@gmail.com címre, hátha tudunk segíteni a beszerzésben. Egyes filmekről részletesebb leírás is megtalálható a honlapunkon, amelyeket belinkelünk az adott filmhez.

A filmek listája

Lázadás az igazságtalanság ellen (Riot from wrong)

A film a 2011-es londoni zavargásokat dolgozza fel. Az események kellős közepén, az uralkodó kétségbeesés és zűrzavar közepette 19 fiatal összeállt, hogy a zavargásokat övező megbélyegzéssel szembe menve valami előremutatót tegyenek. A film az ő nézőpontjukból mutatja be a történteket.

A foglalás (The Take)

2001, Buenos Aires, Argentína drámai gazdasági összeomlása. 30 munkanélküli volt autógyári munkás besétál korábbi munkahelyére és nem hajlandó kisétálni onnan. Beindítják a hónapok óta csendesen porosodó gépeket és kezükbe veszik a termelés és ezáltal a saját sorsuk irányítását. Ki mondta, hogy a globális kapitalizmussal nem lehet felvenni a kesztyűt?

Szegényként gazdag időkben (Living broke in boom times)

Ez a film három rövidebb filmet sűrít egybe, amelyek az Egyesült Állampokban zajló szegénységellenes mozgalmat dokumentálják. A filmen több aktivista is megszólal, akik saját bőrükön tapasztalták meg a szegénység romboló hatásait. Ők beszélnek a szerveződés erejéről és buktatóiról, és megosztják a nézőkkel a tanulságokat, amiket leszűrtek a mozgalomban végzett kemény munkából. A társadalmi egyenlőtlenségek megállíthatatlannak tűnő növekedése közepette a film továbbra is több mint aktuális. 

Értékes életek (Lives worth living)

A fogyatékkal élő emberek az egyik legnagyobb létszámú kisebbség az Egyesült Államokban, és mégis, a közéjük tartozó emberek milliói élték le életüket másodrendű állampolgárként a történelem során, kirekesztve többek között az oktatási rendszerből, az emberhez méltó lakhatási lehetőségekből, a tömegközlekedésből. A film azoknak az úttörőknek az öntudatra ébredését mutatja be, akik egy ponton felismerték, hogy ahhoz, hogy társadalmi változást érjenek el, össze kell fogniuk. Belőlük nőtt ki az a fogyatékosjogi mozgalom, amely tüntetésekkel és jogi küzdelmek során egyenlő jogokat küzdött ki minden fogyatékkal élő ember számára.

Kedves Mandela (Dear Mandela)

Amikor a dél-afrikai kormány ígéretet tesz arra, hogy felszámolja a nyomortelepeket és közben elkezdi kilakoltatni az ott élőket, három jóbarát a sarkára áll és nem hajlandó elhagyni az otthonát. A film bemutatja az utat, amit megtettek a kunyhójukból az ország legfelsőbb bíróságáig, és amelynek során Nelson Mandela nyomdokaiban egy társadalmi mozgalom vezetőivé váltak.

Dühben egyesülve (United in Anger)

A film a ‘Lépj fel!’ nevű szervezet történetét mutatja be és ezen keresztül az Egyesült Államokbeli AIDS-aktivista mozgalmat, azoknak az embereknek a nézőpontjából, akik a frontvonalban harcoltak a betegség ellen. A film érintett aktivistákkal készített interjúkon, illetve a mozgalom akcióiról készített eredeti felvételeken keresztül mutatja be a ‘Lépj fel!’ erőfeszítéseit a vállalati kapzsisággal, a társadalmi ignoranciával és a kormányzati hanyagsággal szemben. 

Narmada-i napló (Narmada diary)

A nyugat-indiai Narmada-folyóra tervezett óriási gát megépítéséről szakértők mondták ki, hogy igazságtalan, mert kizárólag a tehetősebb városi lakosság fog belőle hasznos húzni, a szegény vidéki lakosok kárára. A Mentsük Meg Narmadát Mozgalom az erőszakmentes ellenálás eszközeivel küzd az érintett területeken élők otthonaiért és földjeiért. A mozgalom elszántságával az igazságtalan “nemzetközi fejlesztés” jelképévé vált. 

Egy diktátor megbuktatása (Brining down a dictator)

A film Slobodan Milosevic szerb diktátor 2000 októberében bekövetkezett, földcsuszamlásszerű bukását mutatja be, amelyet nem a katonaság és nem fegyveres puccs idézett elő, hanem egy aprólékosan felépített erőszakmentes ellenállási mozgalom és az ennek eredményeként kiírt tiszta, törvényes választások. 

Rongyosforradalom

Az 1989-90-es fordulat súlyos társadalmi-gazdasági problémákat hozott a felszínre és mélyített el. Ezek egyike, talán a leglátványosabb a hajléktalanság megjelenése volt, elsősorban Budapest közterein, de más nagyobb városokban is. Az viszont sokkal kevésbé meredt fenn a közös emlékezetünkben, hogy a rendszerváltás első éveiben otthontalanná váló emberek közösen léptek fel érdekeik védelmében. Budapesten elfoglalták a Déli pályaudvar utasváróját és a Blaha Lujza téri metróaluljáróban is heteken keresztül demonstrálták, hogy jogaik vannak és kiállnak ezekért. A Rongyosforradalom című, 1992-ben készült, összesen 11 részből álló film az ő küzdelmüket, eredményeiket és kudarcaikat mutatja be.

Következő megálló: Utópia (Next Stop Utopia)

Amikor a Viome gyár csődbe megy Görögországban, a volt dolgozók elfoglalják és saját irányításuk alá veszik. Az önigazgatásra tett kísérlet azonban nehéz feladatnak bizonyul – a munkások hamar felismerik, hogy ehhez először önmagukat kell megváltoztatniuk. Rádöbbennek, hogy semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek a konkrét termelési folyamaton túl. Az ebből következő első kétségbeesés után forradalmi kísérletbe kezdenek: megpróbálják visszaszerezni az életük feletti irányítást. Kísérletet tesznek arra, hogy a kapitalista környezetben létrehozzák az utópia szigetét. Ezen az úton számtalan akadállyal és konfliktussal kell megbirkózniuk: szembe kell szállniuk a hatályos törvényekkel, a gyár volt tulajdonosaival és a hatóságokkal. Mindeközben a csoportban feszülő belső ellentétekkel is meg kell küzdeniük, hiszen a demokratikus elvek gyakorlati alkalmazása nem könnyű feladat, különösen a sokféle értéket és meggyőződést követő emberek között. De a legnehezebb feladatnak mégis az a személyes, egyéni munka bizonyul, amit minden egyes munkásnak el kell végeznie saját magán: az ötvenes éveikben járó munkásoknak egy teljesen új önképet kell kialakítaniuk, ami lehetővé teszi számukra, hogy méltósággal tudják viselni a megpróbáltatásokat és kitartsanak a kihívások ellenére is. A film ezeket a küzdelmeket mutatja be, azok minden tragikumával és komikumával.

Hétköznapi ellenállás (Everyday rebellion)

Mi a közös a new york-i Occupy (Foglalás) mozgalomban , a spanyol „Felháborodottak” mozgalmában és az Arab Tavaszként elhíresült közel-keleti forradalom-hullámban? Van bármilyen kapcsolat az iráni demokráciáért harcoló mozgalom és a szíriai erőszakmentes felkelők küzdelmei között? A társadalmi fellépést kiváltó okok sokfélék lehetnek, de az újító, erőszakmentes ellenállási taktikák, amelyeket a mozgalmak tagjai alkalmaznak szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ahogy maguk az aktivisták is, akik osztoznak ezekben az eszközökben. A film ezeket az úttörőket követi nyomon és bemutatja, hogyan készítik elő és alkalmazzák az ellenállás újító, kreatív módszereit. A Hétköznapi ellenállás a békés tiltakozás krónikája, amit elkötelezett emberek változtatnak cselekvéssé nap mint nap, a világ minden táján – hétköznapi emberek, akik hisznek abban, hogy az ellenállás erőszakmentes formái hatékonyabbak az erőszakosaknál.

Ha egy fa kidől (If a tree falls)

“Ha egy fa kidől, és senki sincs ott, hogy hallja, akkor ad-e ki hangot?” Ez nemcsak egy alapvető filozófiai gondolatkísérlet, hanem az észak-amerikai Föld Felszabadítási Front aktivistáiról készült film tételmondata is. A környezetvédő csoport tagjai radikális eszközökkel (pl. szabotázs, üres épületek felgyújtása, élőlánc) küzdenek azért, hogy megvédjék azokat, akik nem tudnak magukért szót emelni – az élővilág legkiszolgáltatottabb tagjait. Eszközeik ellentmondásossága miatt a csoport több aktivistáját terrorizmus vádjával állítottak bíróság elé. A film bemutatja, hogy a csoport hogyan küzdött a környezeti pusztítás és ezen keresztül a hatalmas anyagi és politikai befolyással bíró vállalatóriásokkal szemben, és azt is, hogy a jogvédelem eszközeivel hogyan próbálták lemosni magukról a terrorizmus vádját.

Torz képviselet (Missrepresentation)

A film azt a nagyon fontos, de általában kevésbé tárgyalt összefüggést mutatja be, hogy a nők ábrázolása a médiában és a kultúra különböző területein nemcsak egyéni szinten vezet súlyos problémákhoz (például alacsony önértékeléshez és testképzavarokhoz), hanem egyértelműen hozzájárul ahhoz is, hogy a nők a férfiaknál sokkal kisebb politikai befolyással bírnak. A 21. század társadalmaiban a média fontos hatalmi ággá vált, komoly társadalomformáló ereje van, ezért nagy politikai jelentősége van annak, hogy ez a média a nőket általában lealacsonyító módon mutatja be és elsősorban a külsejük alapján értékeli őket. A film nemcsak a probléma nyomasztó mértékét mutatja be, hanem azt is, ahogyan az Egyesült Államokban különböző civil szervezetek és ismert emberek küzdenek a változásért.

Ez mindent megváltoztat (This changes everything)

A kilenc országban, öt kontinensen felvett film arra a nem kis feladatra vállalkozik, hogy újragondolja a klímaváltozás kihívását és a rá adható válaszokat. Pekingtől Kanadáig hét helyi közösség munkáját követhetjük nyomon, akik a frontvonalban küzdenek a környezeti pusztítás és annak társadalmi következményei ellen. A világhírű író, újságíró, aktivista Naomi Klein narrációja segít tágabb kontextusba helyezni a közösségek küzdelmeit és segít megérteni, hogy milyen gazdasági-politikai tényezők okozzák a félelmetes méreteket öltő globális környezetpusztítást. Klein ezzel a filmmel – ami az azonos címmel megjelent könyvén alapul – azt próbálja bebizonyítani, hogy a klímaváltozás pusztító következményei ellen küzdő társadalmi mozgalmak és a tudatos, helyi szintű közösségi szerveződés képes lehet a leszerepelt globális gazdasági rendszer romjain valami egészen mást, valami sokkal jobbat építeni.

Részletes filmajánló

Utópia a láthatáron (Utopia on the horizon)

2011 májusában görög állampolgárok ezrei özönlöttek Athén egyik főterére tiltakozni az ellen, hogy az országukat, munkavállalói jogaikat és megélhetésüket kiárusítsák a korrupt politikai elitnek és a külföldi pénzügyi érdekeknek. Néhány nap leforgása alatt létrejött a téren a tiltakozás tábora, ahol a közvetlen demokrácia, a vezető nélküli önigazgatás és a kölcsönös segítség elvei uralkodtak, létrehozva ezzel az utópia szigetét a pénzügyi, politikai és társadalmi válság kellős közepén. Szűk két hónappal a tábor megszerveződése után, amikor a Parlament újabb brutális megszorító csomagot mért az országra, az állam erőszakkal csapott le a tüntetőkre, elűzte őket a térről és ezzel súlyos csapást mért az általuk indított felforgató társadalmi kísérletre is. A film a mozgalom szervezőivel az események után egy évvel készített interjúk alapján dolgozza fel a történéseket, az ő nézőpontjukból mutatja be a régi világ romjain egy új világ építéséért folytatott heroikus küzdelmet.

LEVA

São Paulo városa ad otthont Latin-Amerika legnagyobb lakhatási mozgalmának. Noha emberek tömegei élnek hajléktalanként vagy nagyon rossz körülmények között a városban, a belváros mégis tele van üres épületekkel. Az egyik ilyen épületet, a rég óta elhagyatott Mauá holelt foglalták el hajléktalan családok 2007-ben, hogy otthont teremtsenek maguk és szeretteik számára, ha már a brazil kormányok erre nem voltak hajlandóak. A LEVA a házfoglaló családok életét követi nyomon és bemutatja, hogy a foglalás hogyan keltette új életre a lepusztult környéket és hogyan kovácsolt közösséget a lakókból. A Mauá-foglalásból idővel szervezett csoportok nőttek ki, amelyek egységfrontba tömörülve küzdöttek azért, hogy az üres épületekből otthonok legyenek São Pauloban. A film bepillantást enged abba a személyes fejlődési folyamatba is, amelyen a foglalók a közös célért folytatott kollektív küzdelem során keresztülmennek.   

Részletes filmajánló

Dühösen a legszebb (She is beautiful when she is angry)

A film a modernkori amerikai nőmozgalom 1966-1971 közötti, különösen aktív, kreatív és inspiráló időszakát ábrázolja. Archív felvételeken és jelenkori személyes interjúkon keresztül mutatja be azokat a fantasztikus, bátor nőket, akik ennek a mozgalomnak az alapítói és motorjai voltak. Nem festi rózsaszínre a képet – láthatjuk a mozgalmon belüli a kor legégetőbb etnikai, szexuálpolitikai kérdései kapcsán kirobbanó vitákat és a vezető szerepek körüli konfliktusokat. Ezekkel együtt kapunk képet egy színes, felforgató, felemelő mozgalom történetéről. Különösen izgalmas lehet a film az új feminista generációk számára, akik napjaink nőjogi kihívásaival szemben küzdenek egy igazságosabb társadalomért.

Részletes filmajánló

Az álarc, amit viselsz (Mask you live in)

Az álarc, amit viselsz című film azt mutatja be, hogy a társadalom hogyan szorítja bele a fiúkat egy nagyon szűk és mindenki számára káros férfi szerepbe. A filmben szereplő fiúk és fiatal férfiak mesélnek arról a nyomásról, amit a média, a kortársaik és az életükben fontos szerepet betöltő felnőttek gyakorolnak rájuk. Minden irányból azt üzeni nekik a társadalom, hogy rejtsék el az érzelmeiket, a nőkre tekintsenek alacsonyabb rendű lényekként, illetve tárgyakként, ha pedig problémájuk akad, arra az erőszak a legjobb megoldás. Ezek a nemi sztereotípiák és ez a mérgező férfiasság-ideál szorosan összefonódik más társadalmi jellemzőkkel (pl. az osztályhelyzettel, az etnikai hovatartozással) és a fiúknak ebben az erőtérben kell valahogy kialakítaniuk énképüket és a többi emberhez való viszonyukat. A film bemutatja ennek a folyamatnak a nehézségeit és hatásait, és azt, hogy mindennek mi a tétje egyéni és társadalmi szinten.

Verespatak, egy falu a szakadés szélén (Rosia Montana: town on the brink)

Verespatak (Roșia Montană), egy erdélyi falu nyugalmát 2013-ban egy bányászcég zavarja meg. A kanadai befektetők pénzelte bányászok aranyat keresnek a település alatti sziklákban és a kormány egy felháborító bányatörvényt készült megszavazni a parlamentben. Európa egyik legnagyobb aranylelőhelyéhez való hozzáféréshez a házak jelentős részét le kellene rombolni Verespatakon. A helyiek lakhatása veszélybe kerül, ám egy kicsi, de annál elszántabb csoport csatába száll, hogy minden áron megvédjék otthonukat. Az esetet követően hatalmas tüntetéssorozat kezdődött Romániában, mely kísérletet tett arra, hogy a bányaberuházás témáját ügy tágabb, antikapitalista kontextusban értelmezze.

A nők sztrájkja folytatódik (The women’s stike continues)

Lengyelországban a rendszerváltást követően számos bölcsődét és óvodát zártak be, ami jelentős terhet rótt a nőkre. A szociális szférában dolgozó munkavállalók bére nem növekedett, mivel a poznańi városvezetés inkább egy stadion építésére költötte forrásait. Erre válaszul szerveződtek meg 2011-ben egy szakszervezet részeként a helyi óvodai és bölcsődei dolgozók. A film azt mutatja be, hogy hogyan jutottak el követeléseikkel a zárt ajtóktól a látványos utcai és városházi akciókig, majd hogyan váltak 2016-ra az abortusztörvény szigorítása ellen szervezett Fekete tüntetések szervezőivé is. A filmben maguk a résztvevők fogalmazzák meg, hogyan ismerték fel az általuk otthon és a munkahelyen végzett gondoskodó munka rendszerszintű társadalmi összefüggéseit.

Harc a szén ellen & A kímamozgalom belülről

A két film a 2015-ben Németországból induló, és Csehországban néhány év alatt az egyik legjelentősebb aktivista közösséggé fejlődő, friss és sokszor radikális eszközöket alkalmazó, klímaváltozás-ellenes mozgalmakat mutatja be. A német Ende Gelände (Itt a vége) és a cseh Limity jsme my (Mi vagyunk a limit) csoport aktivistái zászlajukra a szénbányászat elleni küzdelmet tűzték. Megmozdulásaik során a közvetlen akció eszközeivel a szénbányák működősét akadályozzák, valamint a mindenkori hatalomra gyakorolnak nyomást egy környezettudatosabb politika érdekében.

Blokád (Blokada)

A Blokád egyedi módon, belülről láttatja az utóbbi idők leghosszabb és politikailag legjelentősebb diáktüntetés sorozatát, ami 2009 áprilisában vette kezdetét a Zágrábi Egyetemen. A harc az oktatás piacosítása és a tanítási órák ellehetetlenítése ellen 34 napig tartott. A lázadás több mint húsz egyetemi kart érintett országszerte és a diákok aktív és jelentős politikai tényezővé váltak. A rendező mindent végigkövet: a lelkesítő kezdeti találkozóktól és az órák blokkolásától a kimerülés első jelein, a személyes dilemmákon és késő esti beszélgetéseken át, a tantestületi tagok kezdeti támogatásától egészen addig a pontig, amikor hátat fordítottak a mozgalomnak. A film a 2013-as magyar Egyetemfoglalást is inspirálta.

Az ír egyenlő házasság története (The 34th)

A dokumentumfilm egy sikeres mozgalom történetét mutatja be. Megismerhetjük az elszánt aktivistákat, akik hatékony alulról szereződő kampányukkal elérték, hogy a 2015-ös népszavazáson elfogadják az ír állampolgárok az azonos neműek jogát a házassághoz és gyerekvállaláshoz.

Hogyan kampányoltak a jogegyenlőségért küzdő szervezetek egy olyan országban, ahol a lakosság közel 80%-a katolikus? Milyen mélypontjai és sikerei voltak a sokéves küzdelemnek? Hogyan fogtak össze a helyi LMBTQ szervezetek a közös cél érdekében, miközben számos dologban nem értettek egyet?

Részletes filmajánló