Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?! Ezt a kérdést az 1900-as évek elején tette fel az angyalföldi „Hétházban” lakbérsztrájkot folytató bérlő, és ennél a kérdésnél ma is kevés aktuálisabbat találhatunk. Ezért ezt a címet adtuk annak a részvételi akciókutatásnak, ami a magyar társadalomtörténet eddig láthatatlan szeletét dolgozza fel: azt, hogy mit tettek Budapesten a XX. század során a lakhatási gondokkal küzdő, gyakran szélsőségesen szegény emberek azért, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek.

A kutatás 2015 januárjától 2015 decemberéig tartott és kilenc hajléktalan, illetve nehéz lakáskörülmények között élő ember, valamint két képzett társadalomtudós vett benne részt. Az általunk vizsgált önszerveződések között vannak önsegítő mozgalmak, föld- és barlangfoglalók, a lakbéruzsora ellen lázadó munkások, lakótelepek és munkásszállók lakói, lakásbérlők és hajléktalan emberek is.

A Feketemosó közéleti szabadlap különszámaként megjelent kiadványban megjelent írásokban bemutatjuk, hogy milyen lakhatási érdekvédelmi tevékenység nyomára bukkantunk a magyar történelemben, beszámolunk a kutatás menetéről, illetve arról, hogy mit jelent számunkra a részvételi akciókutatás és ízelítőt adunk abból, hogy milyen folytatása lehet ennek a munkának.

A „Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?!” című részvételi akciókutatás célja, hogy feldolgozza és a nyilvánosság elé tárja a XX. századi magyarországi lakhatási mozgalmak történetét. Ez a kutatás a magyar társadalomtörténet eddig láthatatlan szeletét dolgozza fel: azt, hogy mit tettek a lakhatási gondokkal küzdő, gyakran szélsőségesen szegény emberek azért, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek. A kutatás igénye már nagyon régen megfogalmazódott bennünk, első alkalommal akkor, amikor a Közélet Iskolája egyik alapítója részt vett A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoport megalakulásában és észrevette, hogy nagyon nehéz történelmi példákat felmutatni a hajléktalan vagy lakhatási szegénységben élő emberek korábbi küzdelmeiről, sikereiről, eredményeiről és tanulságairól. A csoport megalakulásakor észak-amerikai hajléktalan aktivisták segítettek az AVM alapítóinak, akik számos olyan inspiráló előzményről tudtak beszámolni, amikor szegénységben élő, elnyomott emberek kitartó munkával képesek voltak változásokat elérni és javítani életkörülményeiken.

A Város Mindenkié azóta mozgalommá fejlődött és számos más szervezet is elkezdett a lakhatási válság rendszerszintű megoldásával foglalkozni. Ez a kutatás része ennek a lakhatási mozgalomépítésnek és egyik legfontosabb célja, hogy támogassa a jelenkori küzdelmeket a mozgalmi kultúra erősítésével és a történelmi beágyazottság bemutatásával.

Meggyőződésünk – mely a kutatás indulásakor még csak megérzés volt –, hogy a magyar társadalomban is nagy hagyományai vannak a civil önszerveződésnek és a radikális küzdelemnek, de mivel ezekről a küzdelmekről nem tanulunk az iskolában, nem részei mindennapi beszélgetéseinknek, és nem cikkeznek róluk az újságok, így az az érzésünk lehet, hogy nem is léteznek. Ez a kutatás ezt kívánta megcáfolni.

A kutatás résztvevői: Csécsei Ilona, Csengei Andrea, Dósa Mariann, Kleiner Imre, Palotai Magdolna, Szakmáry Ibolya Tünde, Sziráki Zoltán, Szombathy Károly,
Tompa István, Udvarhelyi Tessza, Wittmann Nándor

Megnézem a Feketemosó összes számát