2022. május 6-án érdeklődőkként vettünk részt a Közélet Iskolája szervezésében megvalósult Közös kutatás – közösségi élmény című RAK-műhely foglalkozáson. A műhely során megismerkedhettünk a Részvételi Akció Kutatás (RAK) alapfilozófiájával,
amely a kutatás folyamatát kiszakítja annak steril, diszciplináris felfogás-keretéből, és azt aktív társadalomformáló erőként értelmezi, így a kutatói státuszt olyan, a szociológiai folyamatok megértése és pozitív irányú megváltoztatása iránt érdeklődő egyének számára is elérhetővé teszi, akik nem tanultak kutatás-módszertant felsőoktatási keretek között.
Hovatovább, megtudtuk, hogy a „kutatáshoz való jog” liberalizálása érdekében, a Közélet Iskoláját működtető csapat workshop-ok keretében és tanácsadással nyújt segítséget a leendő kutatóknak saját részvételi akciókutatásuk megvalósításában.
Az elméleti háttér ismertetése mellett a műhely vezetői saját kutatási projektjeik bemutatásán keresztül vezették végig a hallgatóságot azon tanulságok megértéséig, amelyek elengedhetetlenek egy sikeres RAK megvalósításához. Gosztonyi Mártonnak a hátrányos helyzetű Kázsmárkról szóló kutatási beszámolója által megtudhattuk, többek között azt, hogy a célcsoport valódi problémáinak megértése, illetve a helyi közösségek viszonyainak feltérképezése elengedhetetlen kezdeti lépés a RAK folyamat során.
Molnár Zóra és csapata, a mozgássérült emberek közösségi életben való részvételi lehetőségeit vizsgáló és a lehetőségek kiterjesztését segítő projektjének tanulsága arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy a kutatási alanyok résztvevőkként, sőt kutatókként és ne csak „target-ként” határozzák meg a saját szerepüket a munka során, ezáltal is elősegítve a kutatási periódus alatt felmerülő kihívások demokratikus alapon történő kezelését.
Rosenfeld Annajuli, a Válságból lehetőség – lehetőségből válság c. RAK egyik megvalósítója pedig arról az inspiráló hatásról mesélt, amit a részvételiség gyakorolt rá, mint kutatóra.
A RAK módszertana és a fent említett megvalósult projektek megismerése ránk kiemelten nagy hatást gyakorolt, ugyanis közösségépítő törekvéseink, a társadalmilag elkötelezett művészet eszközeivel való kísérletezéseink terveibe természetesen szervesülhet.
A szociális plasztika (Beuys) kiterjesztett művészetfogalma az emberi kreativitást, vagyis a művészetet tekinti az igazi társadalomformáló erőnek. Elmosva a határt élet és művészet között, az új művészetfogalom magába foglal minden olyan hétköznapi cselekedetet és munkát is, amelyet kreatívan végeznek. Ezt a tézist alapul véve, a hierarchiamentes, dialóguson és részvételiségen alapuló művészeti struktúrákkal kiegészített munkafolyamatot koronázza meg a Közélet Iskolájában megismert új típusú kutatási metódus.
Fleith Orsolya és Megyeri Barbara beszámolója
