Barion Pixel

Tudástár

Péntek reggel, szél, hideg és még náthás is vagyok. 10-kor kezdődik a mai képzés, tehát előtte lesz még egy kis időm dolgozni. Így indult a kritikai pedagógia a Közélet iskolájában (vagy ahogy a barátnőimnek emlegetem – a kritped képzés) 4. napja október közepén. Alapvetően az volt az indíttatásom, azért jelentkeztem, mert én is egy ideje tréneri feladatokat látok el. Roma identitásról és kultúráról beszélgetek elsősorban nem roma fiatalokkal az Uccu Alapítvány munkatársaként. Azt szoktuk mondani, hogy informális oktatási módszerekkel dolgozunk, ami nagyon izgalmas és viszonylag közel is áll a kritikai pedagógiához, ugyanakkor mégis más. Az informális oktatásnál igyekszünk játékos módon bevonni a fiatalokat és interaktívvá tenni a tudásátadást, a kritikai pedagógia (ahogy eddig értelmezem) ugyanúgy elveti a frontális oktatást, és szintén igyekszik uralommentesen kommunikálni, mint ahogy a résztvevők bevonása is alapelv. Ugyanakkor mégsem érzem a munkám során, hogy én kritikai pedagógiát csinálnék. Tulajdonképpen ez motivált, hogy ezt a tudást, szemléletet megkapjam és majd ezzel felvértezve mehessek az osztálytermekbe.

A 4. napon sokkal inkább gyakorlati kérdésekkel foglalkoztunk. Megismertük a részvételi akciókutatás fogalmát, ettől egyből nagyon lelkes lettem, és elindult bennem sok-sok ötlet, hogy mit lehetne így kutatni és mennyire szuper lenne mondjuk a józsefvárosi roma nőket bevonni egy ilyenbe, ahol a saját gondolataikat, ötleteiket bedobva elindul egy folyamat, amin keresztül a kerület ezen csoportját jobban láthatjuk, illetve, ami a legfontosabb: kihangosításra kerülnek az ő történeteik, fájdalmaik, örömeik. Aztán rájöttem, hogy ez egy nagy vállalás lenne elsőre, de mindenképp inspiráló volt. A másik dolog, amire próbálok rettenetesen figyelni, hogy hogyan beszéljek érthetően, idegenszó-mentesen és egyszerűen. Célszerű ez is, különösen, ha 14 éves gyerekeknek kezdek el a szegregációról beszélni. A nap további részében kis csoportokban osztottuk meg egymással, hogy ki hogyan áll éppen a tanítási gyakorlatával. A már meglévő ötleteimhez tudtak a társaim jó tippeket, ötleteket adni.

A terveim azonban nem teljesen úgy sültek el ma, ahogy akkor szerettem volna, de azt hiszem ez is egy olyan dolog, amiben tudni kell rugalmasnak lenni. Ezt a mai nap (nov. 15.) fényében értettem meg leginkább. Mert a mai – kifejezetten roma fiatalok számára kialakított – foglalkozáson pont, hogy nem terveztem meg mindent percre pontosan, mégis nagyon fontos kérdések és vélemények merültek fel, amik társadalmi problémákat, előítéleteket és diszkriminációs gyakorlatokat érintettek. Épp így bontakozhatott ki a szabadság, amely a kritikai pedagógiának szintén alapelve.

Bogdán Adrienn, résztvevő

Megosztás Facebookon
A Közélet Iskolája célja, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük az önszerveződéshez szükséges tudást és képességeket. Képzéssel, stratégiai tervezések vezetésével, kutatással és tudástermeléssel támogatjuk a civil szervezeteket és alulról szerveződő csoportokat...
Kosár
//
A kosarad üres.
0
//
Megszakítás