Csumára tele van a tér, olyan területről jövő emberekkel, akik szeretnék a cselekvő képességüket játékba hozni, ahol emberekről, közösségről, egymásról gondolkodunk.

Tanulni jöttünk eszközöket, módszertant, amit viszünk vissza a saját közegünkbe. Terepre, akadémiára, filmbe, önkormányzatba, szomszédságba, vagy csak úgy simán haza. Már az alaphelyzetet is melengető megtapasztalni, hogy nem hárman, hanem harminchárman rendelkezünk azzal a szándékkal, hogy közösségi eszközökön keresztül alakítanánk a tereinket, tárgyainkat, kapcsolatainkat.

Hibrid lényeket alakítunk ki közösen, miközben már a startvonalnál hat lábon álló sokfejű kompozit formák mutatkoznak be, akiket nehéz lenne valamelyik rendszertani kategóriába pakolni. Pálya tekergők, váltók, elhagyók, visszatérők, alakulók, fekete öves arcok, akik már látták erről, meg arról a rendszert, ahol a kooperáció nem alap, de a területeken, ahol dolgoznak meg máshogy nem is megy, kellenek az eszközök, alapfeltétel a perspektívaváltás készsége, az adaptálódás.

Mi az erősségem? A záró körben felmerül, hogy micsoda kemény kérdés is ez. Képesnek kell lennünk, hogy valamit megfogalmazzunk erre. Ebben a helyzetben most gyakoroltuk. Mert nem alap, hogy van erre válaszunk, pedig alapnak kéne hogy legyen.

Koltay D. Szonja