A részvételi akciókutatás egy olyan módszer, mely a hátrányos helyzetű csoportok kutatása során alakult ki, és ötvözi a tudományos kutatás módszertanát és szemlétét az aktivizmussal, a változtatás iránti igénnyel. Legfőbb jellemzője, hogy demokratizálja a tudományos módszertant, nem kívülről akarja megmondani a kutatott rétegnek, mire van szükségük, hanem velük együtt dolgozik saját problémáik kutatásán és megoldásán. A hátrányos helyzetű emberek ilyenkor saját maguk kutatják saját helyzetüket: kifele tekintve megnézik, miért nyomják el őket, az erre való reflektálás során öntudatra ébrednek, és valamilyen cselekvést is véghez visznek a helyzet megváltoztatására. Alapelve a szemléletnek, hogy a hétköznapi életben mindenki végez informális módon kutatásokat, a kutatás alapvető jog, amely mindenkit megillet. Ha egy mondatban kéne összefoglalni a részvételi akciókutatások velejét, az leginkább az volna, hogy „semmit róluk nélkülük!”
A Közélet Iskolája 2018. június 9-10-én tartott képzést a részvételi akciókutatásról. Ennek során a szemléletmódnak megfelelően nem pusztán elméletben hallhattunk a témáról, hanem gyakorlati példákon keresztül ismerkedtünk meg a módszerrel. Feltárult előttünk a részvételi kutatások sokszínűsége, mind az alkalmazott módszerekre, mind a lehetséges akciókra és az ezek által elérendő célokra vonatkozóan. Megismerkedhettünk a módszer kialakulásához vezető úttal, a részvételiség elméleti alapjaival, és elgondolkodtunk az ilyen kutatások számos etikai dilemmáján is. Megtanultuk, hogy a módszer miért alkalmas a hosszú távú eredmények elérésére, ugyanakkor miért lassabb is, mint más kutatási formák. A képzésben az volt a legjobb, hogy úgy vezetett be minket az akciókutatások sokszínű világába, és ismertetett meg minket a kutatás módszereivel, a felmerülő dilemmákkal, hogy közben végig mellőzte az iskolás hangulatot. Az interaktív előadások önálló műhelymunkákkal, gyakorlati feladatokkal váltakoztak, melyek során a résztvevőkkel egymást is jobban megismertük. Az oktatás végig demokratikus módon folyt, mindenki hozzá tudott adni saját személyes ötleteiből és tapasztalataiból a közös gondolkodásba: a részvételi kutatásról szóló képzés maga is a részvételiség elve alapján működött. Négy részvételi kutatással pedig közelebbről is megismerkedhettünk, melyek tematikailag és módszereikben is érzékeltették, milyen változatos lehetőségek rejlenek a módszerben.
A képzéshez rengeteg értéket tett hozzá a sokszínű résztvevői csapat is. A tudomány, a művészet és az aktivizmus felől érkezők egyaránt voltak köztünk, és érdeklődéseink is igen szerteágazóak voltak. A sok különböző nézet rengeteget tett hozzá a közös diskurzushoz, izgalmassá tette a közös műhelymunkát is. A képzés végén a résztvevők saját kutatásairól is beszámoltak a képzőknek és egymásnak – rengeteg izgalmas projektötlet hangzott el, és nagyon változatos területeken fognak hasznosulni a képzésen szerzett ismeretek és inspirációk. Jómagam azért is jelentkeztem a képzésre, mivel a vidéket kutató társadalomtudós hallgatóként az évek során ahogy egyre többet jártam terepmunkára, és így egyre érzékenyebb lettem a társadalmi problémák iránt, úgy váltam elégedetlenné a tisztán tudományos megközelítéssel, és fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy a tudományos módszertant az érintettek segítésére irányuló akció alapjává is tegyem. Ezzel párhuzamosan pedig azt is láttam, hogy rengeteg jó szándékú fejlesztési projekt nem ér célba, mivel nem veszi eléggé figyelembe az érintettek véleményét. Már a képzés előtt is voltak tehát ismereteim a témáról, de a két napnak köszönhetően egy világ nyílt ki előttem, és azóta is azon járatom az agyamat, hogy a saját projektemet hogyan tudom a tanultak által jobbá és még inkább részvételi alapúvá tenni.
Arjun Appadurai szerint „a demokratikus társadalomban való részvétel megköveteli a tájékozottságot. Másképp pedig nem is lehetünk tájékozottak, csak ha legalább valamennyire képesek vagyunk kutatni, akármennyire szerény is a kérdésünk, vagy akármennyire hétköznapi is az inspirációnk.” Tudományos kutató, aktivista és érintett egyaránt tud használni kutatást, hogy a világot jobb hellyé tegye. Éljünk tehát a lehetőséggel!
Balogh Pál Géza
Fotó: Várady István
