Hányszor hallottuk! Én nem politizálok, de ha nem politizálsz, mások fognak helyetted. Az ország a tiéd, ha nem jó, te rontottad el, ha jó, te építetted fel.

Magyarországnak nem egy Közélet Iskolájára van szüksége, hanem százra.

A Politikus Műhely képzésnek vége van. Lement az első év, új barátságok születtek, új ismeretségek, az embernek az az érzése támad, hogy egy országos szervezetben van. Új helyek születtek szívünkben, Szentes, Mosonszolnok, II. kerület, Debrecen, Budafok, Székesfehérvár, Szeged, XII. kerület, XI. kerület, Budaörs, Bécs, és mások…

Az utolsó hétvégén még a Pride előtt voltunk és a Szuverenitásvédelmi Hivatal árnya sokak feje felett lebegett Damoklész kardjaként. A forgatókönyv tervezésről tanultunk, írtunk forgatókönyveket a 2026-os választásra. Ez komoly érzelmi munka volt, ahol mindannyiunk vérmérséklete szerint reagált arra, hogy mi várhat ránk. Viharos időnkben fontos az, hogy közösen dolgozzuk fel az ismeretlen és ismert tényezőket.

A stratégia tervezése ugyanilyen fontos, hogy hosszú távra, közép hosszú távra és rövid távra is tervezzük meg. Mi a stratégia? Mik az ellenségei? Hogyan épül fel? Milyen folyamatokkal találkozhatunk? Hogyan tudunk alkalmazkodni? Céljaink eléréséhez a misszió, vízió és megvalósításuk harmoniájára van szükség, de inkább jelentkezz a stratégiai tervezésről szóló kurzusra a Közélet Iskolájában, kedves olvasóm.

Etikai kérdések az életben előfordulhatnak. A bérezés kérdése, rasszizmus és gyűlölet beszédre való reagálás, az ajándékok, a szívességek,  a hatalomhoz való viszonyunk. Mi a teendő akkor, ha munkát kérnek tőlünk; ha többség múlik egy náci indulót éneklő képviselőn, aki lebukott; ha indokolatlannak érezzük a fizetésemelést és képviselő társaink nem, vagy éppen meg akarják szavazni. Nehéz kérdések. Nagyon izgalmas és jó vitákat folytattunk le ez ügyben, mély történeteket is megosztottunk egymással.

Majd következtek a bemutatóink, ahol a féléves képzésen való tapasztalatainkat és dilemmákat megoszthattuk egymással és fejlődésünket szemléltethettük. Jó volt látni és hallani, hogy őszintén és nyíltan elmondtuk egymásnak az utat, amelyet végig jártunk.

Másnap pedig kimentünk a Pápa térre, ahol készítettünk interjúkat, ettünk pizzát és együtt voltunk egy árnyékos fa tövében, majd ahogy teltek-múltak a percek, eljött az oklevelek és búcsúzás ideje.

De a program nem áll le, ha kedvet kaptál, csatlakozz a következő évfolyamhoz te is, hogy együtt tudjunk fényt gyújtani Magyarország egére.

Forgács Attila, A Politikus Műhely első évfolyamának résztvevője