A Június 11-12 között megrendezett “Fotózás és aktivizmus” képzésen megannyi lelkes, tanulni vágyó és a vizuális kommunikáció iránt érdeklődő résztvevő jelent meg.  Jómagam, miután átszeltem a Balti-tengert és landoltam Budapesten, nagy adag elszántsággal vetettem bele magam a 2 x 6 órás fotós kurzusba. A szombati napon a Nikon D300-as gépem csak pislogott megrökönyödve Csoszó Gabriella technikai prezentációi láttán, lévén viszonylag zöldfülű fotósként, nem sok funkcióval és extra beállítással terheltem az egyébként potens fotó masinámat.

Az első nap az elméleti építkezésről szólt, amit rövid csoportmunkával színesítettek a szervezők. Igazán hasznosnak találtam, hogy egyből kipróbálhattuk magunkat, mint egy 4 fős aktivista-fotós alakulat és teret kaphattunk egy rögtönzött demonstráció megjelenítésére és megörökítésére.

Ezt követően a képeket kiválogattuk és a szélesebb plénum előtt bemutattuk. Élvezetes volt, hogy minden csoport kapott lehetőséget a különböző témákban elkészített képek kivetítésére és narrációjára. Jutott idő eltöprengeni azon, mi tesz egy fotót hatásossá. A nap egy házi feladat kiadásával zárult, meglepő módon egy képet kellett másnap reggelig kiválasztanunk,  ami egy ügyhöz vagy az általunk képviselt csoporthoz kapcsolódik.

A kurzus másnapján a szervezők újult erővel, a kreativitást nem sajnálva válogattak az interaktív fotós feladatok, képvetítés, csoport munka és képválogatás között. A kiadott témára való képkompozíció , névleg “mentsük meg a régi épületeket”, nem kisebb fejtörést okozott számomra, holott az Auróra környéke nyilvánvalóan elegendő anyaggall szolgált. A szorgos es ötletes társakkal együtt, három kategóriába osztottuk a legjobb képinket; sajtó-, közösségi média és imázs fotók.

Ezeket a nap végéhez közeledve bemutattuk a többi résztvevőhöz hasonlóan, akik más témára fókuszálva állították össze a saját portfóliójukat.

Késő délután a képzés egy frissítő helyszín váltással, tárlatvezetéssel és egy fotókollázs készítésével folytatódott. A FreeDoc c. kiállításon maga az alkotó és egyben a képzést vezető fotós, Csoszó Gabriella vezetett minket végig, kommentálva a demonstrációkról készített archívum képeit. Igen önironikus és játékos módon a kiállított képek nyomtatott példányaiból, az “azt mondják Magyarországon nem történik semmi” mondatra rímelően  egy kollázst állíitottunk össze, amit megint csoportonként kommentáltunk és közösen megtekintettük. 

Számomra a legfontosabb tanulság az, hogy a fotó több mint esztétikai úri-muri, felhasználható esemény dokumentációra és önérvényesítési eszközként, mert a kép készítése nem csupán egy kiváltságos társadalmi réteg privilegiuma, hanem a megosztott tudás által szélesebb körben elérhető és felhasználható médium, ami közvetítői és képviseleti szereppel is bír.

Bárkinek meleg szívvel ajánlom a kurzust, a Balatonon innen és a tengereken túl.

Kamilla Fodor résztvevő