- 2023. szeptember 19.
A Közélet Iskolájában az aktív állampolgárság, az önszerveződés és az érdekérvényesítés eszközeit tanítjuk képzéseken és más programokon. Csatlakozz hozzánk, ha te is tennél azért, hogy egyre többen kezdjenek el szerveződni...
Március 10-én került sor a Friedrich Ebert Stiftung és a Közélet Iskolája közös, három alkalmas Nők és társadalmi mozgalmak című filmklubja utolsó eseményének megrendezésére. A Nőnaphoz közel, ezúttal az érdeklődők a Dühösen a legszebb (She’s beautiful when she is angry) című, 2014-es dokumentumfilmet láthatták. A film az 1960-as évek nagy hatású amerikai női mozgalmainak eseményeit mutatja be, és olyan bátor nőket szólaltat meg, akik történelmet írtak miközben a saját egyenjogúságért folytatott harcuk forradalommá nőtte ki magát.
A filmben a korabeli megmozdulások főszereplői, büszke, erős nők mesélik el saját történetüket, a mozgalomba való bekapcsolódásuk pillanatától a saját szerepükön át a női egyenjogúság egészére tett hatásokig. Érzékletes beszámolóik bennünk, nézőkben is indulatokat gerjesztenek, egyszerre érezhetünk büszkeséget azért, amiért ezek a nők kiálltak, és dühöt, hogy még mindig mennyi minden hátravan a valódi egyenjogúsághoz.
A hatvanas évek Amerikájában a nők többek között a reprodukciós munka elismeréséért, a munkaerőpiacon való egyenlő bánásmódért, az egyenlő munkabérért, az abortusz dekriminalizálásáért, és az erőszak ellen demonstráltak a legkülönbözőbb módokon. A nagy tömegeket megmozgató tüntetések mellett láthattunk példát kisebb, önszerveződő csoportokra, a feminista mozgalmon belül is elkülönülő szerveződések megalakulására. A mozgalom elsöprő sikeréhez az vezetett, hogy a feminizmus alap eszméi mellett tüntetve valóban tömegek vonultak az utcára, ám ezek a nagy tiltakozások a személyes találkozók beszélgetéseiből táplálkoztak.
A film után a korábbi filmklubokhoz hasonlóan beszélgetés zajlott a témában, ezúttal Barna Emília (BME, Helyzet Műhely), Kriszán Andrea (CEU) és Bakó Juli (Nők Egymásért Mozgalom) részvételével. A beszélgetést Balogh Lídia (TK – MTA) moderálta.
Balogh Lídia rövid történelmi áttekintéssel vezette fel a beszélgetést. Fontos ugyanis megvizsgálni a történelmi sajátosságokat, eltéréseket a hazai és a korabeli amerikai viszonyok között. Felhívta a figyelmet néhány alapvető különbségre, többek között az általános női választójog bevezetésének időbeli eltérésére: a hetvenes évek Amerikájában a női választójog már 50 éves volt, míg Magyarországon csak 1945-ben került bevezetésre.
Az abortuszt 1973-ban dekriminalizálták Amerikában, Magyarországon 1956-ban ez már megtörtént, és éppen 1973-ban szigorították a vonatkozó törvényeket. Továbbá jelentős különbség volt az állam szerepében is, hiszen bölcsődék, óvodák Magyarországon – ha nem is teljes körűen, de – voltak vállalati szinten, és 1967-ben bevezették a GYES-t is, míg az Egyesült Államokban sokkal korlátozottabb lehetőségek voltak ezen a területen. Ám civil szervezetek ehhez képest itthon egyáltalán nem működhettek 1949-től, mivel az uralkodó ideológia szerint a nők elnyomása az osztálytársadalmakhoz kötődött, és mint ilyen, az államszocializmusban hivatalosan nem is létezhetett. Kiemelte, hogy ekkora történelmi különbségek mellett óvatosan lehet párhuzamokat vonni a két ország között, illetve nem igazán lehet számon kérni a hazai nőmozgalmak hiányát.
A beszélgetőket arról kérdezte elsőként, hogy mi az, amit hozzátennének, kiemelnének, vagy kritikaként említenének a filmben felvetett témák kapcsán.
Bakó Juli a filmben megjelenő főáramú feminizmus kritikájaként vetette fel, hogy ez az irány kevésbé tekinti feladatának a munkaerőpiac strukturális megváltoztatását, illetve a különböző, feminizmuson belüli csoportokat úgy kezeli, mintha azok megbontanák a feminizmus egészét a saját problémáikkal. Sajnos magára a feminizmusra társadalmi szinten sokan úgy tekintenek, mint másodlagos problémára, amivel majd a többi, fontosabb kérdés megoldását követően lehet foglalkozni.
Az amerikai NOW nőszervezet által képviselt főáramú vonal Barna Emília szerint is csak azokat a mindenki által képviselhető jelmondatokat hangoztatta, mint a diszkrimináció ellenesség, erőszakellenesség, egyenlő munkáért egyenlő bért, s ezzel együtt magát a kapitalista rendszert változatlanul hagyták volna. Ehhez képest a radikálisabb vonalak kényszerűen marginalizálódtak.
Krizsán Andrea a filmből a közösségi munkába, közösségszervezésbe fektetett rengeteg munkát emelte ki. E közösségi mozgalmak viszont szerinte olyan radikális kéréseket fogalmaznak meg, amire az államnak egy ponton muszáj reagálnia, ilyenek a gyermekgondozás, egyenlő fizetés, abortusz, erőszakkal elleni fellépés – hiszen ezekre hosszú távon képtelenség közösségi, civil szinten megoldást találni. Ezek politikai napirendre kerülésének központi célnak kell lennie ma is.
A továbbiakban arról folyt a beszélgetés, hogy az eltelt ötven év, az időközben intézményesült nőjogi mozgalmak, az állam és a civilek megváltozott viszonya ellenére, vagy éppen amellett mi az, ami a mai viszonyokra is adaptálható, illetve a filmben felmerült ügyek listáját mivel lehetne kiegészíteni.
A probléma tudatosítása Bakó Juli szerint ma is teljes mértékben aktuális téma. Úgy véli, Magyarországon nagyon hiányzik a női témákról való beszélgetés, illetve sokszor észre sem vesszük, hogy nem egyéni, hanem rendszerszintű problémákról van szó. A NEM (Nők Egymásért Mozgalom) olvasóköre épp ezért alakult, teret adva annak, hogy nők a saját helyzetükről beszélgessenek, tapasztalatokat cseréljenek, s ebből később épülhet akár egy nagyobb mozgalom. Balogh Lídia ehhez hozzátette, hogy sajnos van az a társadalmi helyzet amikor a nőknek már-már luxus az, hogy női problémákról tudnak beszélni.
Egyetértés volt abban, hogy a film témái örökérvényűek, még akkor is, ha a nők elnyomása ma már a mindennapokban sokkal rejtettebben jelenik meg. Felmerült az érdekes kontraszt hogy, a 60-70-es évek nőmozgalmai ugyan húsbavágóbb kérdésekért küzdöttek, viszont nagyon kézzelfogható célokat fogalmazhattak meg, míg manapság a szexizmus kevésbé tetten érhető, ez által alattomosan kúszik be a mindennapi életbe, így sokkal nehezebben is tudjuk megfogalmazni a tapasztalatokat és küzdeni az egyenlőségért. Az egészen biztos, hogy érdemes a felvetett kérdésekről közösen még többet gondolkodni, hogy az egyenlőség ne csak látszólag létezhessen.
Bite Sári beszámolója
Támogatod, hogy egy igazságos országban éljünk, ahol mindenkinek megvan a tudása és képessége ahhoz, hogy kiálljon az érdekeiért
Segíted a magyarországi mozgalmi és civil szféra fejlődését
Hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.