Izgatottan érkeztem egy számomra ismeretlen helyre, egy új közösségbe szombat délelőtt, a VIII. kerületi Kesztyűgyár Közösségi Házba. Egy olyan településről érkeztem, ahol mindennapos, hogy az emberek ismerik egymást az utcán, köszönnek, beszélgetnek, megállnak.

Itt, a belváros kevésbé nívós részén, ahol a hatalmas, sokszor rossz állapotú házak is szinte sóhajtozzák a nehéz sorsokat és a rideg hétköznapokat, egymásra sem néző szaladó emberek közül beléptem egy kapun és egy melegséggel telt kis közösségbe csöppentem. Ezen a szombati délelőttön gyerekek szaladgáltak, játszottak az előtérben, a legnagyobb természetességgel és közvetlenséggel szólítva meg bárki belépőt. Egy kilenc év körüli kislánnyal például felfedeztük, hogy valaki viccből kicserélte a női és a férfi mosdó tábláját, de – mondta
büszkén – ő ezt azonnal észrevette, mert „ééén, már hat éve ide járok!”

A terembe lépve, a csapat fele már összegyűlt, akik a képzésre érkeztek. A székek körben, amiből már érezhető volt, hogy a kommunikáció és a kapcsolódás nagy szerepet kap. A Szervező a szabályokat írta épp a táblára, illetve a napirendet tűzte ki a falra, hogyan fogunk haladni. Az asztalokon a kiadványok mellett innivaló és egész napra elegendő rágcsálnivaló várt minket. Látszott, hogy vannak, akik nem először vannak itt, otthonosan mozognak, de többségében azért újoncként érkeztünk. A bemutatkozó körben ki is derült, hogy az ország számos településéről és nagyon különböző területekről jöttünk, csodás, színes csapat alakult ki. Engem nagyon
megérintett a csoport nyíltsága és őszintesége. A bemutatkozást, a keretek és szabályok ismertetését követően bemelegítő játékokkal kezdtünk, párkeresővel (a közéletben szereplő személyek vagy csoportok nevéhez tartozó definíciót kellett megkeresni a csapatban és így alkottunk párokat) és japán activityvel. Amit a legelejétől fogva éreztem és végig kísérte a napot, az olyan figyelmes és támogató kommunikáció volt, a csapat minden tagja között, amit a mindennapi életben sajnos ritkán tapasztalok. Pedig mennyire más lehetne minden szülői értekezlet, munkahelyi megbeszélés vagy családi kupaktanács, ha a résztvevők igy tudnának egymásra figyelni, validálni a másik véleményét és pozitív megerősítéseket adni egymásnak! A kisebb szünetekben is volt alkalmunk
kapcsolódni egymással, valakit a hely, ahonnan a másik érkezett, esetleg közös érdeklődés vagy hasonló téma szólított meg és alakultak ki beszélgetések.

Még délelőtt belecsaptunk a Szerveződj! társasjátékba. Két csapatot alkottunk, 7-8 fővel és egy-egy játékvezetővel. Én most láttam először a társasjátékot, amely a következő részekből áll: Ügykártyák (12db), ezeken szerepelnek azok a projektek, ügyek, amelyekért a csapat kiáll (nekünk az egyik ügyünk az otthonápolásért járó díj emelése volt, egy másik egy kisvárosi konzervgyár dolgozóinak méltó munkakörülményeit és juttatását juttatását célzó kampány), ehhez rendeljük hozzá a Hatalomkártyákat.

A Hatalomkártyák azok az eszközök és erőforrások, amelyek támogatják a célunk elérését (pl Helyi sajtó, Miniszteri hivatal, Social média kampány, Aktivisták vagy esetleg Európai Uniós bizottság). A dobókockák értékei lesznek az adott körben megszerzett pontszámok szorzói, ez mindenkinek felkerül a lapjára. Az előre nyomtatott lapokra kerülnek fel az egyéni és a csapat pontszámok.

A csapat minden tagja 4 darab erőforrással rendelkezik minden körben és ezekből kell olyan kampányt felépíteniük, amivel az adott körben kihúzásra került Ügyet végigviszik. A játék lényege a kooperáció, a vélemények képviselete és konstruktív ütköztetése, a hatékony stratégia kialakítás. Minden sikeres kampányt kitörő örömmel fogadtunk és még azt az egyet sem sirattuk, ami nem sikerült, hanem beszélgettünk róla, hogy a valóságban vajon milyen eszköz hiányzott vagy mit csinálhattunk volna másképpen. Az ügyek „megnyerése” vagy „elvesztése” azon áll, hogy a felhasznált kártyákon szereplő pontszámok és szorzók, illetve a játékvezető által adható pluszpontok összege eléri-e az ügyben szükséges ponthatár értékeket.

Nyilván, a beszámoló és a teljes nap fókusza maga a Szerveződj! játék, de el kell, hogy mondjam, sokkal több annál! Egy hely, ahol figyelnek egymásra, meghallgatnak, elmondhatod a véleményedet és a történetedet. Egy olyan tér, ahol a lehető legkedvesebb hangon, mint egy varázsige, hangzik el az a mondtat, hogy „Mesélsz róla nekem, kérlek?!” Ahol emberek, emberekkel kapcsolódnak, kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül és mindenki elvisz valamit magával a közösségből. Köszönöm ezt a felemelő, melegséggel teli csodálatos napot, Közélet Iskolája, hálás vagyok, hogy a részese lehettem!

Kardos Krisztina
Egyedülálló Szülők Klubja Isaszeg