Barion Pixel

Tudástár

A dokumentumfilm az észak-amerikai feminista mozgalom második hullámának első éveit (az 1966-71 közti időszakot), szervezeteit, akcióit, kezdeményezéseit, fő témáit és elért eredményeit mutatja be, miközben a mozgalom jelentős szereplőit szólaltatja meg.

Rendező: Mary Dore

2014, 92 perc

Film hivatalos oldala: http://www.shesbeautifulwhenshesangry.com/

A film a női egyenjogúságért harcoló mozgalom szervezőinek nem csak a nosztalgikus visszaemlékezéseit veszi sorra, és nem csak a bátorságuk, forradalmi tetteik kerülnek terítékre, hiszen a visszaemlékezéseik alatt arra is reflektálnak, hogy milyen vitatott kérdések voltak a mozgalmon belül (szexuális orientáció, rasszizmus, a mozgalmon belüli döntéshozás és kritika megfogalmazásának lehetősége), mennyire volt egységes, vagy mennyiben sikerült elérni kezdeti céljaikat és ehhez képest manapság mennyi új – korábban már nyertes – ügyük kerül újra napirendre.

A film bemutatja, hogyan nőttek ki az 1960-as évek emberi jogi és háborúellenes újbaloldali mozgalmakból amiatt, hogy a csatlakozó nők ezekben a csoportokban is ugyanazt a látszat-egyenlőséget tapasztalták, mint amit egyébként a minennapi életükben is megéltek. A fő ügyek (férfiakkal azonos munkalehetőségek és egyenlő bérek kiharcolása, gyermekek napközbeni ellátása, reproduktív jogok – abortusz, fogamzásgátlás -, a bántalmazás és nemi erőszak jogi szankciója) mentén számos kis helyi kezdeményezés indul, és nagyobb szervezetek is párhuzamosan működtek egymás mellett (National Organization for Women (NOW), a Black Women’s Liberation Committe, Women’s Union).

A fentiek mellett a film a radikális akciók szervezőit is bemutatja (Women’s International Conspiracy from Hell! (WITCH)) ezzel egészen átfogó képet ad az évtized történéseiről, miközben egy ponton kitekint a szüfrazsettek 19. századi küzdelmeire és a 2010-es évek tüntetéseire is.

Izgalmas látni, hogy a nőjogi mozgalmak alulról szerveződő kis női csoportokkal indultak, ahol a nők egyszerűen arról beszéltek egymással, hogy milyen az életük, miben lenne más, ha nem nőnek születnek, mennyire része életüknek a bántalmazás, mennyiben dönthetnek a saját testükről. Ahogy az egyik megszólaló mondja, ezekben a csoportokban (önszerveződő körökben) hirtelen mindent meg lehetett kérdőjelezni, és rádöbbentek, hogy amit eddig csak személyes ügynek gondoltak az társadalmi, politikai ügy is.

Rendkívül jó példákat sorol a film az utcai akciókra, remek fotókkal és felvételekkel (de az is elhangzik, hogy ezeket sokszor a mozgalmon belül sem támogatta mindig mindenki). A polgári engedetlenség szélsőséges formájára (az akkoriban illegálisnak számító abortuszokat végző Jane Kollektíva működése), a kormány hivatalnokaival való tárgyalásra, a jogi szakszolgálat működtetésére és a (női történelmet, művészetet, testet feldolgozó) tanulókörök létrehozására is számos példát mutat be a film, felsorolva ezzel a mozgalom ezerszínű eszköztárát, amiből akkoriban csak a leglátványosabb tüntetések jutottak el a nemzetközi sajtóig, de a valódi forradalom valójában a háttérben zajlott.

A film végén elhangzik:

„Szeretném, ha az emberek tudnák, hogyha szerveződnek, akkor mélyreható változást tudnak előidézni.”

A mozgalom sokszínűségének és belső ellentmondásainak bemutatása, a mozgalom eszköztárának lelkesítő változatossága és a résztvevők őszinte önreflexiója rendkívül hitelessé és tanulságossá teszi a filmet.

A témáról itt tudhatsz meg többet:

Megosztás Facebookon
A Dr. Ámbédkar Iskolát 2007-ben Orsós János roma származású tanár alapította Sajókazán, egy kis kelet-magyarországi faluban. Orsós és az iskolaigazgató Derdák Tibor célja, hogy perspektívát nyújtsanak a sajókazai, laki, alsóvadászi,...
A dokumentumfilm az észak-amerikai feminista mozgalom második hullámának első éveit (az 1966-71 közti időszakot), szervezeteit, akcióit, kezdeményezéseit, fő témáit és elért eredményeit mutatja be, miközben a mozgalom jelentős szereplőit szólaltatja...
0
Megszakítás