Az Auróra nem csak egy hely, ahova betéved az ember. Hanem egy olyan tér, ahol biztonságban lehet lenni. Ahol önmagad lehetsz – a saját különcségeddel, kérdéseiddel, gondolataiddal együtt. Egy közeg, ami befogad, elfogad, és megerősít abban, hogy van helyed és hangod.
Itt elfér mindenki, aki kapcsolódni akar. Aki meg akarja osztani, mi foglalkoztatja – legyen az közéleti kérdés, személyes történet vagy éppen a mindennapok apró részletei.
Az Auróra most is élettel teli: a pultnál sorok, egymásba fonódó beszélgetések, ismerős és új arcok, találkozások és újratalálkozások. Egy tér, ahol a jelenlét és az egymásra figyelés természetes.
A március 23-i, hétfő esti közös koccintás is ezt hozza. Összegyűlünk – sokan, különböző történetekkel –, tudva, hogy ezek az utolsó napok az Aurórában. És mégis, nem a lezárás a legerősebb élmény, hanem az, hogy mennyi minden köt össze minket.
Ez az este nem csak búcsú. Hanem emlékeztető arra, hogy miért van szükség ilyen terekre. Hogy a közösség, a részvétel és az egymásra figyelés nem helyhez kötött – hanem bennünk él tovább.
Március végével bezár az Auróra, a közösségi tér és mozgalmi központ, ahol a Közélet Iskolája 2014-ben otthonra lelt. Ezzel az történettel, valamint Facebook-oldalunkon egy visszaemlékező posztsorozattal búcsúzunk ettől a pótolhatatlan bázistól és közösségtől, amelynek a Közélet Iskolája is büszke tagja volt.
