Kezdetben az Utcáról Lakásba Egyesülettel és a Zöld Pók Alapítvánnyal hárman béreltünk egy tizenpár négyzetméteres apró irodát, amiből aztán az ULE és mi is kinőttünk. Fontos biztos kezdőpont volt az életünkben az apró iroda az Au-ban, és az évek során itt kezdtünk el egyre nagyobb terekben dolgozni, szervezni.
Az Auróra egy önálló életet élő, megszelídíthetetlen erőként működött a kerület szívében, ami egyszerre egy befogadó közösségi tér, bázis a szerveződésre, pezsgő koncerttér, mély beszélgetések tere, ahol minden politikai és minden közösségi. És valahol a mélyén működik egy feketelyuk is, ami benyeli az ember bögréjét vagy flipchart tábláját, és hónapokkal később köpi csak ki.
Ezeknek a közösségeknek, szerveződéseknek, fesztiváloknak a szövetében növekedhetett és működhetett a Közélet Iskolája az évek során: számtalanszor pakoltunk fel több száz könyvet az emeleti irodába, söröztünk a csapatunkkal, dekoráltuk a nagytermet a programjainkra, tartottunk megbeszélést az árnyas udvaron és a ház minden más zugában is. Tartottunk képzést, mentorálást, filmklubot, stratégiai tervezést, közösségi vacsorát, és még olyan sok mindent itt. És igazán otthon éreztük magunkat itt, amikor minden délelőtt a még bezárt, nyugis Aurórába elsőként beérve indítottuk a napot.
Március végével bezár az Auróra, a közösségi tér és mozgalmi központ, ahol a Közélet Iskolája 2014-ben otthonra lelt. Ezzel az történettel, valamint Facebook-oldalunkon egy visszaemlékező posztsorozattal búcsúzunk ettől a pótolhatatlan bázistól és közösségtől, amelynek a Közélet Iskolája is büszke tagja volt.
