Azért jelentkeztem a lakhatási sétára, mert érdekel, milyen az élete, és milyen lehetőségei vannak azoknak, akiknek nem adatott meg az otthon melege, akik az utcán kell, hogy éljék életüket. Arra számítottam, hogy ellátogatunk majd egy hajléktalan szállóra, esetleg beszélünk hajléktalanságban élő emberekkel. Igazából mindkettő megvalósult, de egy kicsit más formában, mint amire számítottam.
A találkozó a Rákóczi téren volt, ahol általában szembesülhetünk a hajléktalanság realitásaival, persze leginkább a „másik oldalról”. Ezt azonban remekül kiegészítette túravezetőnk, Balog Gyula, aki sok évtizedes és sokrétű tapasztalatával annak is tud újat mondani, aki már olvasott a témában, vagy vett részt Lakásmeneten, illetve hasonló akciókban. A tucatnyi állomáson tényeket, szomorú, meglepő és komikus történeteket is hallhattunk a 8. kerületi helyzethez, és a lakhatási mozgalomhoz kapcsolódóan.
A séta vezetője folyamatosan igyekezett bevonni minket kérdésekkel, az aktív résztvevőket pedig bőkezűen jutalmazta a feneketlennek tűnő hátizsákjából előhúzott ajándékokkal. A Menhely Alapítvány nappali melegedőjében tett látogatás érintett meg leginkább, mert testközelből tapasztalhattam meg, hol, és milyen (egyébként nagyon kedves) emberek segítségére számíthat az, akinek az utca az otthona.
Ebben az intézményben az értékmegőrző mellett fürdő, ételmelegítés és információs szolgáltatás is a rászorulók rendelkezésére áll. Aki szeretne egyet sétálni a városnak e kevésbé frekventált, de hangulatos negyedében, és közben kicsit bevonódni azok sorsába, akiknek nem adatott meg a biztos lakhatás, illetve akik ezen javítani próbálnak, ez a 2 óra igazán hasznosan telhet.
Nagymihály Bálint beszámolója
