A Közélet Iskolája által szervezett, a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) történetéről szóló eseményén betekintést kaptunk egy másik kor egyetemistáinak és magyar társadalmának mindennapjaiba. A városi séták remek hagyományába illeszkedő programot Nagy Kristóf szociológus-kultúrantropológus vezette, akit többen is ismerhettünk már korábban akár a szakkollégiumi mozgalom mai folytatásából, akár a Fordulat folyóirat szerkesztőségéből, akár a Helyzet Műhely kutatócsoportból.

A séta az Egyetem térről indult ahol a mozgalom keletkezésétől kezdve haladtunk a történelmi eseményeken keresztül.

Az első népi kollégium még csak pár tucat emberből állt, akik első generációs, paraszti származású egyetemisták voltak Budapesten, és arra összpontosítottak, hogy miközben meghívtak magukhoz egészen különböző világnézetű előadókat önképzés gyanánt, megőrizzék paraszti identitásukat, és ne felejtsék el, honnan jöttek.

Tehát a társadalmi mobilizáció korai képviselői voltak, azonban nem a munkásosztály kultúrája és iskolái irányából, azoktól függetlenül. A szervezetek demokratikus működését pedig megkérdőjelezi néhány olyan szórakoztató anekdota, melyek szerint a vezető szerepet birkózással lehetett megszerezni. 

Sétánk a Királyi Pál utcán keresztül a Múzeumkertbe vezetett, ahol átbeszéltük, hogy 1945 után hogyan duzzadt néhány tucatról sokezer fősre a kollégiumi hálózat közössége. Ekkor a baloldali értékeket valló kollégisták bekerültek politikai pártok érdeklődésének homlokterébe is, mint lelkes, fiatal értelmiségiek (akiket aztán lehetett használni földosztások szervezésére és magyaros, művi népviseletben fellépésre egyaránt).

Amikor már teljes legalitásban működtek a népi kollégiumok, egy csapásra rengeteg ingatlant és finanszírozást kaptak, és népszerűségük csúcsán majd’ tízezer tagot számláltak országszerte.

A mintegy 10 évig fennálló NÉKOSZ későbbi jelentőségét részben az jelzi, hogy 1956 forradalmárai és a Kádár-korszak értelmiségijei is gyakran kollégistaként sajátították el a mozgalmi világnézetet, illetve a kapcsolati- és kulturális tőkét (tapasztalatairól Jancsó Miklós és Bacsó Péter is forgatott filmet 1968-ban illetve 1982-ben). Másrészt a ma létező szakkollégiumok nagy része a NÉKOSZ köpönyegéből bújt ki, például a Társadalomelméleti Kollégium, a Rajk László nevét viselő (ma legidősebb) szakkollégium, illetve a Mérei Ferencről, volt népi kollégiumi vezető tanárról elnevezett.

A közvetlen és agilis Kristóf amellett, hogy megosztotta velünk a tudását és gondolatait erről a fordulatos pedagógiai kísérletről, minden kérdésünket igyekezett megválaszolni. Így például megtudtuk, hogy a NÉKOSZ 1945-ös fordulata előtt nem is voltak női tagjaik, és akik bekerülhettek, azok sem tudták a háború alatt nyíltan és széleskörűen végezni munkájukat.

Sokan vettünk részt a sétán sokféle háttérből, nagy volt az érdeklődés, de mivel biztonságos távolságokat tartottunk, gyakran a forgalmas utcákon a résztvevők egymást nem is hallották – valószínűleg kevesebb résztvevővel ez nem merülne föl. Összességében az esemény végére közelebb tudtuk érezni magunkhoz az kollégisták mindennapjait és akkori helyzetét a közéletben.

Jó élmény volt együtt gondolkodni arról, milyen lehetőségeik, dilemmáik és közösségeik lehettek, izgalmas volt beleélnünk magunkat a helyzetükbe.

Konkol Máté és Hellenbarth Virág beszámolója

További képek: https://www.flickr.com/photos/144562619@N04/albums/72157719467280660/with/51245936222/