Körülbelül tucatnyian gyülekeztünk az egykori kesztyűgyár, ma közösségi ház épületében szombat délelőtt. ,,Hogyan vezessünk alulról szerveződő csoportot?”, tette fel a kérdést a Közélet Iskolája, és kínált egyidejűleg alkalmat, hogy kétszer 8 órában, egy hétvége folyamán meg is kapjuk rá a választ.
Évekkel ezelőtt Londonban már részt vettem egy hasonló képzésen, igaz, nagyon más körülmények között. Akkor az Üdvhadsereg által üzemeltetett krízisszálló vezetése ajánlott résztvevőnek, és a szó legszorosabb értelmében véve utcán élő hajléktalanként vonatoztam ki a helyszínre – akkor szürreális élmény volt arról szituációs játékot játszani, ahogy egy civil szervezet vezetőjeként a helyi polgármestert győzködöm az ügyem fontosságáról, majd a nap végén visszamentem a helyi sajtóban csak Cardboard City-ként emlegetett alagútbeli ,,lakhelyemre”.
Azóta sok változás történt az életemben: akkor otthonom se volt, most ,,home office”-ban dolgozom, és hosszú idő után ismét vezetői szerepet vállalok, a munkahelyemen, és időnként a társadalmi szemléletformáló programunk, az Első Kézből a Hajléktalanságról keretein belül is.
Bátorság (is) kell ahhoz, hogy valaki vezető szerepet vállaljon. Önbizalom, magabiztosság, ebben volt leginkább segítségemre a Közélet Iskolája képzése – megerősítés volt, hogy a korábbról származó tapasztalatok, ismeretek, és a hozott képességek jó alapot nyújtanak nagyobb felelősséggel járó feladatok vállalására.
A közösségi tanulásra építő módszer lehetőséget adott számunkra, hogy saját kútfőből merítve, többféle perspektívából megvilágítva, jussunk konszenzusra. Az oktatók segédanyagokkal, saját munkásságukból hozott példákkal tereltek professzionális mederbe.
Londonban anno csupa fiatal arc nézett vissza rám az asztal körül, itt most vegyesebb volt a korosztály, és a vezetői tapasztalatok mértéke is. A civil szervezetek, melyek tagjaként érkeztünk, szintén a képviselt ügyek rendkívül széles palettáját fedték le. Lelkesedésben viszont nem volt köztünk különbség, mindannyian nyitottan, profin, és a saját felvállalt ügyünk iránti szenvedélytől hajtva voltunk partnerek minden feladatban.
Jó érzékkel adagolva kaptunk 2-3 óránként játékos emlékeztetőt, hogy a vezetés a gyakorlatban nem könnyű, de tanulható. Épp annyi teret kaptunk a feszültség oldására, poénokra, nevetésre, hogy az szórakoztatóvá tegye a két napot, de ne váljon komolytalanná a képzés.
Akik ott voltunk szombaton, mind visszajöttünk vasárnap is, és ha lesz még lehetőségünk, biztosan részt veszünk más oktatásokon is a Közélet Iskolája szervezésében.
egy résztvevő
Ha te is szívesen vennél részt a Közélet Iskolája képzésein, nézz körül aktuális eseményeink között vagy iratkozz fel képzési értesítőnkre.
