Az áprilisi találkozónk óta többségünk a felszabadítás pedagógiája gyakorlati oldalába is belekóstolt. Az volt ugyanis a házi feladatunk, hogy a felszabadítás pedagógiájának szellemiségében előkészítsünk és levezessünk egy tanítási órát, műhelymunkát vagy más oktatási alkalmat. Természetesen ezután a  júniusi találkozó első napját teljes egészében a házi feladat megvalósítása, azaz a gyakorlati oktatás során szerzett tapasztalataink felelevenítésével és feldolgozásával töltöttük. Természetesen, írom, hiszen a felszabadítás pedagógiájának egyik jellegzetessége, hogy házi feladat sem amolyan „zsákutca,” mint a hagyományos oktatásban, hanem a képzők és képzettek által megtett közös út szerves része.

Áprilisban még együtt készültünk a feladatra, később képzőink támogatásával, de külön-külön terveztünk meg egy-egy tanítási alkalmat, és ugyan a lebonyolításban már csak magunkra hagyatkozhattunk, de utóbb a tapasztalatcsere és az egymásnak adott visszajelzések révén mégis az egész csoport meríthetett az egyéni munkák eredményeiből. Nemcsak a júniusi három nap, de az egész felszabadítás pedagógiája képzés legtanulságosabb munkafolyamata volt ez a számomra, mert megerősített abban, amit tanárként eddig is vallottam: hogy tanulni tanítva, tanítani tanulva kell és érdemes.

A felszabadítás pedagógiája képzés során engem ért legfontosabb új felismerés pedig az volt, hogy merőben eltérő hátterű, értsd iskolázottságú, neveltetésű, életmódú emberekből is meglepően rövid időn belül hatékony tanulóközösség formálódhat, amennyiben ugyanazzal az általuk és a képzőik által is jelentősnek tartott céllal vágnak bele a tanulási folyamatba. Ehhez azonban nem elég egy tanulási célt egyszer közösen meghatározni majd kitűzni, legalább olyan fontos minden tanulási egység (a képzés egy-egy napja, illetve ezeken belül a különböző részegységek) elején és végén közösen átgondolni, az éppen elsajátított ismeretanyag és/vagy az elsajátítás módja hogyan viszi a tanulóközösséget közelebb célkitűzéséhez. Egyrészt így a tanulóközösség tagjai, miközben igen eltérő módszerek és megoldások sokaságával szembesülnek, továbbra is egy átlátható, demokratikus folyamat részének érezhetik magukat, másrészt lehetőségük nyílik arra, hogy részegységenként újra meg újra megvizsgálják, milyen vagy mennyiben módosult személyes viszonyuk a közös célkitűzéshez.

A hatnapos képzés során a munkafolyamatot kísérő módszertani magyarázatok, visszautalások és értékelő hozzászólások révén az ismeretátadással párhuzamosan az ismeretátadás módozatairól is állandóan tanulhattunk, azaz részeseivé váltunk egy folyamatnak, amelyben tartalom és a forma mindvégig kéz a kézben mendegélt. Pontosan ezáltal, mert a képzés menete mindenkor átlátható volt és mégis árnyaltan összetett, a felszabadítás pedagógiájával való ismerkedésünk olyan gazdag volt, hogy az leginkább egy izgalmas, reményteljes új világ felfedezését idézte. Köszönöm, hogy részese lehettem!

Bakos Petra

Fotó: Várady István

Fotók a képzésről: https://picasaweb.google.com/105643963445613983530/6298755598250304497