Pilinger Zsuzsanna Tár-s Egyesület, környezeti nevelő, pedagógus beszámolója
A képzés első két alkalmáról ezt vittem magammal:
Szeretném használni az öt ujjas módszert ahhoz, hogy elmeséljem milyen volt nekem megélni a két napot.
A hüvelykujj jelenti azt, ami nagyon tetszett, érdekes volt, megfogott: már annak nagyon örültem, hogy bekerültem a képzésbe. Nagyon tetszik a két nap felépítése és meglepő módon az online tér egészen új lehetőséget kínál a tanulásra, a közösségi részvételre. Tessza és Panni inspiráló módon vannak jelen és kiváló navigátorként, kapitányként és első tisztként vezetik a képzés Zoom-os hajóját. Példát adnak ezzel is. Tetszik a rugalmasság, a fontos képzési tartalmak után követhetősége, mind a tananyagokban, mind pedig a számunkra létrehozott FB csoportban. Izgatottság, várakozás és nagyfokú kíváncsiság van bennem. Ezzel az érzéssel várom a következő alkalmakat, mert ezt a tanulási részvételt tartom igazán a magaménak.
A mutatóujj-amely rámutatott valami fontosra, felfedezésre: eddigi munkámban is sok és sokféle kritikai pedagógiai módszerrel dolgoztam, alkalmaztam ezeket anélkül, hogy tudtam volna, hogy azt használom. A két nap hatására megértettem, hogy én magam nem csak a módszertant alkalmazom, hanem alkatomnál fogva a kritikai szemléletet is képviselem. Ez eddig nem volt tudatos. Felfedeztem, hogy nekem ez mennyire fontos, és hogy miért maradhattam hátrányban mégis emiatt a közösségeimben. Megerősítést kaptam a szerepeimmel és az érték-képviseletemmel kapcsolatban is. Új motiváció indult meg bennem minél több átfogó tudás megszerzésére annak érdekében, hogy valódi eredményt lehessen elérni az életünkben és a társadalmunkban egyre inkább jelen levő elnyomás ellen. És kaptam egy nagy adag bátorságot és kedvet ahhoz is, hogy én is kipróbáljam az online megoldásokat, készítsek az eddigi foglalkozásaimból digitális változatokat is.
A középsőujj-ami nem tetszett, akadály volt, lehetett volna jobb: az elmúlt egy évben nekem nemcsak a karantén kilóim gyarapodtak, hanem karantén becsípődésem is lett: olyan sokat ülök a gép előtt, hogy ez komoly fizikai megterhelést jelent a gerincemnek. Ezért aztán hamar elfáradok, és ez akadályoz abban, hogy végig aktívan tudjak figyelni. Ez a személyes jelenlétben könnyebb lenne. A személyes kapcsolódás hiánya abban is jelentkezik, hogy elmarad a szünetekben, ebéd közbeni beszélgetésnél az ismerkedési lehetőség. Így kimaradnak azok a diskurzusok, amelyeket a képzés témái indítanak meg bennünk.
A gyűrűsujj-az ajándék, kincs, amit kaptam: nagyon sokszínű és szuper a csapatunk, sok érdekes és érdeklődő társam van itt, ez ajándék számomra. Azt remélem, hogy a képzés után, a képzés hatására lesz kapcsolódásunk, együttműködésünk szakmai vagy más területen.
A kisujj- pedig valami apróság, kicsinység, de mert jólesett, ezért fontos: az online térben jóval kevesebb lehetőség van egymás felé tett gesztusokra, itt mégis volt rá több példa. Mosolygó szemek, nevetés, bólogatás, egy-egy plusz üzenet a chatben elismerő visszajelzésként egymásnak. Az egész napos képernyő előtt ülést feldobta, amikor láthatóvá lett az otthoni környezet egy-egy szereplője: nyuszi füle, cica farka, kutya hangja, gyermek arca 🙂
Tóth Anna beszámolója
A képzés nyitó hétvégéjén a képzéstartók, Udvarhelyi Tessza és Végh Panni az elméleti és gyakorlati bevezetést a kritikai pedagógia módszertanán keresztül teszik hozzáférhetővé, az első perctől fogva létrehozva a közös tudásteremtés és tudásátadás gyakorlatát, mely mindannyiunk tapasztalatára és véleményére épít és teszi azt közös tudásanyaggá.
Ennek a módszertannak lényege, hogy a közös tudás megteremtése egyben közösségi élmény is és a részvétel különböző fokaira való lépésnek lehetőségét teremti meg. A kiscsoportos élménybeszámolók és közös témafeldolgozások váltakozása is módszer az aktivitási készségek fejlesztésére és teret nyit a személyes megnyilatkozásnak, azok számára, akik bensőségesebb beszélgetés során nyílnak meg, és azok számára is, akik könnyedén feloldódnak a nagyobb közösség előtt. Továbbá a közös tudásalkotást a résztvevői jegyzetek, a reggeli „bemelegítő játékfelelős” és az alkalmakról készült beszámoló is biztosítja, így a képzéstartó/résztvevő hierarchia helyett, a párbeszéd, a tudásnak és felelősségnek megosztását élhetjük át.
A kritikai pedagógia, mely rendeltetése szerint számolja fel az oktatásban megnyilvánuló egyenlőtlenségeket partnerként tekint a tanulókra. Tesszának és Panninak köszönhetően egy olyan közösségi élményben vehetünk részt, ahol ők maguk is tanulókként tekintenek önmagukra és noha az elméleti keretek és a módszertani gyakorlatok átadásában fontos szerepük van, kiemelt céljuk az egyre hangsúlyosabb háttérbe vonulás és az átadott anyag életre keltése a résztvevőkben.
A képzés központi projektje egy saját tanítás megtervezése és megvalósítása a képzés ideje alatt. Ennek módszertani, tartalmi keretei már az első alkalommal fókuszba kerülnek, hiszen saját cselekvési lehetőségeinkre kerül a hangsúly szakmai tanítási gyakorlati példáinkon keresztül. Az elméleti kereteket is kiscsoportos formában dolgozzuk fel és adjuk át a csoport többi tagjának, így téve saját szavainkkal bensővé például az elnyomás különböző megnyilvánulásainak kategóriáit az erőszaktól a kizsákmányoláson át a marginalizáció értelmezéséig.
A képzés kezdetének fontos eleme még egy közös értékrend, afféle „közösségi etikett” lefektetése, mely a képzés idejére a csoport által fontosnak tartott elveket és elvárásokat foglalja magába, így biztosítva a magunkra és másokra kiterjedő egyenlő figyelem és empátia előzetes elvének megfogalmazását.
A képzés a kritikai pedagógia elve szerint a saját tudás felől halad a rendszerszintű, társadalmi összefüggések irányába és az egyén felszabadítását abban látja, hogy rámutat arra az oktatásban is működő elnyomás alapú viszonyrendszerre, melyben pozícióink felszámolhatóak ha képesek vagyunk kiegyenlíteni a tanár/diák felosztásból adódó egyenlőtlenségeket. A képzés célja egy olyan közösségben való együttműködés megteremtése, melyben a tanár pozíciója fokozatosan felszámolódik és teret ad az önszerveződő, részvételi és aktív cselekvés lehetőségének. Tessza és Panni lenyűgöző intuitív erővel és szakmasággal valósítják meg ezt az elhivatott és cselekvésre ösztönző közeget.