Jelentkezés körülményei: 2023. március 25-26-án vettem részt a Közélet Iskolája lakóhelyi érdekvédelem képzésén. A képzésre a Facebookon találtam, nem ismertem korábban a Közélet Iskoláját. A jelentkezés részeként egy rövid online kérdőívet kellett kitölteni, amiben többek között volt arra vonatkozó kérdés, hogy tagja vagyok-e valamilyen szervezetnek. Mivel nem vagyok semmilyen civil szervezetnek tagja, és soha nem végeztem érdekvédelmi tevékenységet (hacsak a munkahelyen kifejtett majdnem szélmalomharcot egy közös teakonyháért, vagy a nem működő zár kicseréltetése és egyéb, máskülönben mindenkit zavaró, de maguktól csodák-csodája megoldódni nem képes problémák felkarolása nem számít ide), ezért kicsit izgultam, hogy vajon beválogatnak-e a képzésre. Szerencsére beválogattak.

A fő motivációm az volt, hogy egy rendezvényt szervezek, amibe a kerületben lakókat, civil szervezeteket, intézményeket és az önkormányzatot is szeretném bevonni. Ehhez szerettem volna hasznos tippeket kapni. Abban bíztam, hogy hasznos tudást kapok arról, hogy kiket hogyan érdemes megkeresni, kivel milyen tárgyalási technikákat érdemes használni és adott kérdésekben egyáltalán kit kell keresni, értesíteni.

Praktikus információk: A képzésre a Blaha Lujza térhez közeli Aurórában került sor, ami könnyen megközelíthető, talán mondhatom még azok számára is, akik vidékről érkeznének a képzésre (mindegyik fővárosi vasútállomástól metróval, a Nyugatitól villamossal elérhető). Az online jelentkezéskor rákérdeznek az étkezési preferenciákra, és ezt nyugodtan adjátok meg, figyelembe veszik. A foglalkozásra egy teremben kerül sor, aminek a rendben tartása közös feladat: étel-ital (kávé/tea) feltöltése, szellőztetés, mosogatás, stb. Ezekre a feladatokra az első nap feliratkozunk, és ez onnantól a mi dolgunk és felelősségünk a közösség felé. Az ebédszünet egy óra, szombaton 10-18, vasárnap 9-17 óráig tartott a képzés. A napirendet, amit szintén megbeszéltünk reggel és kifüggesztve egész nap látható volt, sikerült viszonylag pontosan tartani, talán tíz perc volt a leghosszabb csúszás, amit senki sem bánt a résztvevők közül. 

 A képzés: a képzés során az oktatók vegyesen alkalmaztak többféle módszert: voltak frontálisabb részek, ahol alapfogalmakkal ismerkedhettünk (pl. mi a probléma és mi az ügy, mik az érdekvédelem lépcsői, hogyan épül fel egy önkormányzat), de ezek során is lehetett kérdezni, illetve kellett is kérdésekre válaszolni.

Az első nap csoportokba szerveződtünk és a munka jelentős részét ezzel a csoporttal végeztük el a két nap során. Minden csoportmunka kör után közösen megbeszéltük a tapasztalatokat és hasznos tippeket kaphattunk akár a trénerektől, akár a többi résztvevőtől, hogy hogyan lehet adott helyzetet hatékonyan megoldani.

A csoportmunka során volt, hogy szerepjátékot játszottunk a valóságban előforduló helyzeteket szimulálva. Ebben azonnal felhasználhattuk az elméletben elhangzott információkat, miközben behozhattuk saját vagy csoporttársaink tapasztalatait is.

A szombati nap zárásaként három igazán inspiráló vendég érkezett, akik 20-20 percben bemutatták érdekvédelmi tevékenységüket, majd kérdésekre válaszoltak. A képzésen elhangzott információkat, vázlatokat és vetített ábrákat a képzés után megkaptuk e-mailben, de azért érdemes jegyzetelni. A képzés végén megkaptuk a Közélet Iskolája Útlevelet, amiben szerepel a többi képzés is, amiket elvégezve bővíthetjük a tudásunkat érdekvédelem témában.

Kinek ajánlom a képzést?  Mindenkinek és bárkinek. Ha ez a képzés a (közép)iskolai tananyag része lenne, lakókörnyezetünk jobb hely lenne. A jól működő helyi közösségek pedig hozzájárulhatnának egy jobban működő társadalomhoz/országhoz.

A képzést jó szívvel ajánlom annak, aki eddig is szólt, ha a kávézó/benzinkút/mozi stb. mellékhelyiségében elfogyott a wc papír, és annak is, aki eddig inkább nem szólt, csak csendben morgolódott és tudomásul vette, hogy mifelénk ezek a dolgok természete. Vagy annak, aki évek óta levelez az önkormányzattal/kormányhivatallal/fenntartó céggel, hogy kerüljenek ki madáretetők vagy javítsák meg a hintát a játszótéren, és annak is, aki szeretne madáretetőt és működő hintát, de fogalma sincs, hogyan lehetne ezt elérni. De ajánlom azoknak a közösségeknek, szervezeteknek is, akik már foglalkoznak egy-egy üggyel (vagy épp túl sokkal), és szeretnének sokkal hatékonyabbak lenni az érdekérvényesítésben. Végül ajánlom mindenkinek, aki nem alattvalóként tekint saját magára, hanem állampolgárként, minden azzal járó joggal és kötelezettséggel egyetemben.

A három legjobb élmény?

1. A csoportmunka: vadidegen emberek dolgoznak együtt két napig, akikben gyakorlatilag csak annyi a közös, hogy szeretnének tenni a lakóhelyükért, vagy a csoportjukért. Élesben tapasztalhatjuk meg, hogy egy közös ügy miatt hogyan kötünk szövetséget a csoporton belül, hogy adjuk össze az energiákat, tudásokat, tapasztalatokat. Megvívjuk kis csatáinkat egymás között. Mindez nagyszerűen leképez számos valós élethelyzetet. A csoportmunka önreflexióra késztet: sokat tanulhatsz magadról, hogy én/te/mi hogyan működünk csoportban, legyen az család, barátok, munkahely. És rögvest ki is próbálhatjuk, hogy hogyan működhetnénk máshogy és talán jobban/hatékonyabban.
2. A helyzetgyakorlatok:  a szerepjátékok vagy helyzetgyakorlatok nemcsak szórakoztatóak, hanem igen hasznosak is a tudás azonnali alkalmazására. Lehetővé teszik, hogy a valós helyzetben már felkészültebben tárgyaljunk egy-egy éles helyzetben.
3. A hitelesség: az oktatók, a résztvevők, és a meghívott vendégek mind saját történeteket osztanak meg, saját küzdelmeiket és sikereiket mesélik el. Ezáltal a képzés nemcsak életszagú, de hiteles bizonyítéka annak, hogy

nem csodák vannak, hanem elképesztő akarás, kitartás, és tudás-összegereblyézés.

Illetve minden csodásnak tűnő küzdelem és győzelem mögött hús-vér emberek állnak, akiktől tanulni lehet és érdemes példát venni.

Erőss Ágnes, képzésrésztvevő