Ha innen nézzük, nagyon különböző emberek verődnek össze két és fél napra: kutatók, nagyobb cégeknél vagy éppen sérülékeny csoportokkal közvetlenül dolgozók. Ha onnan, nagyon is hasonlók: már az első körben kiderül, hogy céljuk, hogy azok a csoportok, akikhez ilyen-olyan távolságból kapcsolódnak, értékorientálan működjenek. Találják meg önnön cselekvőerejüket akár saját helyzetük jobbítására, akár másokéra.
Aztán elindul a képzés, ami struktúrájában kicsiben ugyanezt valósítja meg. Hiszen a képzők, Molnár Zóra, Rosenfeld Annajuli és Gosztonyi Marci csoportja ebben a két és fél napban a tanulócsoport. Így aztán – mintegy mintájául annak, amit tanítanak – a résztvevők szövetségesévé válnak a tanulási folyamatban, hogy aztán majd ők maguk is megtalálhassák, hogyan segíthetnek. Pontos kereteit nyújták a tanulásnak: a RAK lépéseinek megmutatására (és olykor kipróbálására) feladatokat kínálnak, jógyakorlatokat mutatnak, és külső szakértőket hívnak. Mindeközben a tartalmat jelentős részben a résztvevők építik. Saját tapasztalataikat és tudásaikat forgatják intenzíven a kérdésekbe, megvitatnak mindent, ami számukra fontossá válik, azért, hogy végül rátaláljanak arra, hogy saját csoportjaikkal majd hogyan tudják megvalósítani a részvételi akciókukutatás lépéseit. És a lépéseken túl, ami talán fontosabb, közelebb kerüljenek a RAK ethoszának megéléséhez.
Demokratikusság, egyenlőség, a másik feltétlen tisztelete.
Vasárnapra a kör bezárul, de azért a követő emailben a tanfolyamvezetők adnak tippeket, hogy mi kell ahhoz, hogy a tudás fenntartható legyen, a kör fekvő nyolcassá fomálódjon. A lehetőségek végtelen terévé.
Blaskó Ágnes résztvevő
