Nem tudom, hova érkeztem. Körben ülünk, a legkülönfélébb helyekről jött emberek: van, aki évek óta eredménytelen megbeszéléseket alszik át munkahelyén, van, aki sportedző és csak érdeklődésből benéz, van, aki fiatalként már szervezetet vezet.
Én meg csak tudom, hogy nem tudok jól beszélni több ember előtt.
Átbeszéljük, hogy a meeting megbeszélést jelent magyarul (mert a Közélet Iskolája képzéseken fontos az érthető és egyszerű beszédmód), hogy érdemes visszakanyarodni a cél felé, amikor már mindenki kedvenc hummuszfajtájáról tárgyalunk egy találkozón, és hogy hogyan figyeljünk mindenki igényeire úgy, hogy az ne torkolljon fejetlenségbe. Ez mind magától értetődő, nem? Csakhogy emberek vagyunk, és az embernek bizony elkalandozik a figyelme: pisilnie kell, éhes lesz, motivációra vágyik és értelemre, kapcsolódásra. Ezeket kell megadnunk, hogy ténylegesen tudjunk közösen dolgozni és a cél felé haladni.
A két oktató töretlen lelkesedéssel egyengeti az utunkat, amin egy-egy feladatot igyekszünk megoldani csoportban, szerepeket töltünk be drámajátékban, megfigyeljük, mit csinálnak jól és rosszul más döntéshozók filmekben. A színes tanulótársaság tagjai pedig mind hozzáadják tapasztalataikat a közös tudáshoz, megismerem teljesen különböző közegek működését és gondolkodását, ami elég sok meglepetést tartogat.
A vállalati kultúrában a meeting, a cél, a projekt, a határidő, a táblázatok mind kedvelt szavak, de mi áll mögöttük? Ezekre keressük a választ.
Valentiny Tomi beszámolója
Támogatod, hogy egy igazságos országban éljünk, ahol mindenkinek megvan a tudása és képessége ahhoz, hogy kiálljon az érdekeiért
Segíted a magyarországi mozgalmi és civil szféra fejlődését
Hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek
