Készítette: Szekeres Hanna és Bartha Diána (2020-2022)

Elméleti háttér és célok

A hatásmérésben azt mértük, hogy a Közélet Iskolája Alapítvány (KIA) képzései változást értek-e el olyan attitűdökben és tudásban, amik társadalmi és közösségi szerveződés szempontjából jelentősek, illetve olyan mozgósító feltételekben és változókban, amelyek a kollektív cselekvéshez, aktivizmushoz vezetnek, illetve hatékonyabbá teszik azokat.

A hatásmérés jellemzői és módszertana:

A mérést online anonim kérdőívvel végeztük, elő és utótesztelést végeztünk. 58 személy kitöltötte mind az elő- és utótesztet, és 118 személy az utótesztet. Nagyrészt kvantitatív módszert alkalmaztunk, a kérdésekre skálán válaszoltak a kitöltők, ezeken statisztikai elemzést végeztünk. Nyílt kérdéseket is használtunk, ezeken tartalomelemzést végeztünk.

Cél változók:

A hatásmérés cél változóit az ún. SIMCA modell (Social Identity Model of Collective Action [A kollektív cselekvés Társas Identitás modellje]; van Zomeren, Postmes, & Spears, 2008; van Zomeren, Postmes, Spears, & Bettache, 2011) alapján, és a Közélet Iskolája Alapítvány (KIA) céljaival összhangban és kiegészítve állítottuk össze.

(1) Identitás/azonosulás: Azonosulás a problémával, a társadalmi igazságtalanság kérdésével, együttérzés az érintettekkel. A kollektív cselekvéshez elengedhetetlen, hogy kialakuljon a cselekvőkben olyan identitás, amely erősíti az elköteleződést az ügy mellett. Az identitás lehet átpolitizált és társas identitás is. Amennyiben a cselekvő nem közvetlenül része a csoportnak, ami mellett a cselekvés szerveződik, tehát például más társadalmi csoportból származik, az identitást sok esetben felváltja a morális meggyőződés és együttérzés, ami ösztönzi a cselekvést.

(2) Hatékonyság érzet: A személy vagy a közössége úgy érzi, hogy változást tud elérni a rendszerben, a politikában. A cselekvő tisztában van azzal a képességével, hogy képes megszervezni magát és a környezetét, amit befolyásol a fennálló rendszer jogosságáról való vélekedés is. Ebben fontos mind az „énhatékonyság”, mind pedig az észlelt kollektív és politikai hatékonyság. A hatékonyság érzését nagyban meghatározza a remény érzése (szemben a kiábrándultsággal).

(3) Igazságtalanság érzékelése: A társadalom igazságtalanságainak felismerése és az ezekkel való elégedetlenség érzése. Ez lehet tudatos, észlelésen alapuló, illetve sokkal elvontabb, érzelmi szinten történő érzékelés (akár düh és harag). Az igazságtalanság elismerése mellett fontos szempont a felelősségvállalás és a személy saját előjogainak a felismerése is.

Ezek a fenti változók fontos ösztönző, mozgósító szerepet játszanak, és megmutatják, hogy várhatóan milyen eséllyel alakul ki kollektív cselekvés (4), ami alatt bármilyen olyan aktivizmust és szerveződést értünk, ahol egy célért, másokért, magunkért, együtt vagy egyedül kiállunk. Kollektív cselekvés például a bojkott, sztrájk, tüntetés, aktivista esemény szervezése, petíció készítése vagy aláírása, adományozás, csatlakozás egy szervezethez vagy érdekvédelmi csoporthoz, vagy politizálás.

Ezen fő pilléreken túl a kollektív cselekvéshez és annak hatékonyságához fontosak még a következő elemek:

(5) Eszközök: Tudatos a rendelkezésére álló források és eszközök tekintetében és képes ezeket felismerni és használni ahhoz, hogy változást érjen el. Képes az önszerveződésre, kezdeményezésre és vezetésre, és hajlik a tudásszerzésre mielőtt cselekszik.

(6) Szövetséges: Nyitott, segítőkész, jó szövetségese tud lenni az érintetteknek. Hisz a közösségi munkában. Hajlandó szakmai vagy egyéb segítséget kérni, és adni is, de ezt nem lenézően, nem atyáskodó módon teszi. Tehát, a „jó” szövetséges nem nyomja el, hanem engedi az érintetteket érvényesülni, bevonja őket a folyamatba, és velük együtt, és nem helyettük próbál meg változást elérni az ő helyzetükben.

Eredmények I: Hatás a mozgósító változókra

A nyitott kérdésekre és a skála kérdésekre adott válaszok (ld. 1. Ábra) alapján a következő eredményeket kaptuk.

• KIA képzések növelték a politikai hatékonyság érzését, vagyis például azt az elképzelést, hogy az aktív politikai és közéleti részvétellel a társadalom képes befolyásolni a politikát.
• KIA képzések növelték a kollektív hatékonyság érzésést, vagyis például azt az elképzelést, hogy sikeresen ki tudunk állni és megvédeni a hátrányos helyzetű csoportok jogait.
• KIA képzések csökkentették a résztvevők privilégium tagadását, tehát például azt az elképzelést, hogy bár általában a hozzájuk hasonló helyzetű emberek előnyt élveznek a társadalomban, ők ezekben az előnyökben nem részesülök.
• KIA képzések hatására a résztvevők hajlandóbbak lettek akár személyes áldozatot hozni azért, hogy kiálljanak társadalmi értékeikért.
• KIA képzések hatására nőtt a szövetséges és vezetési szándék, tehát például fontosabbnak tartják, hogy egy számukra fontos ügyért közösségben dolgozzanak, szövetségeseket találjanak, és akár hajlandóak lennének vezetői pozíciót vállalni aktivista törekvésekben.
• KIA képzés hatására nőtt a cselekvési szándék. Például, amikor konkrét társadalmi ügyben és szituációban kellett cselekvési tervet alkotni, nagyobb arányban készültek olyan tervezetek, amik az asszertivitást és hatékonyságot sugallták, és amikben mozgosításra és szövetségépítés is hangsúly került.

Eredmények II: a KIA képzések szubjektív értékelése

●   Képzésekről említett jellemzők: szakmaiság, tudás, őszinteség, közvetlenség, kötetlenség, interaktivitás, figyelmesség, nyitottság

●   Kapott képességek, szemléletek: tudás, ismeret, önmegismerés, tudatosság, megerősítés, motiváció, kitartás, következetesség fontossága, vezetői erény felfedezése, csoportmunka fontossága, rendszerszemlélet, tudatos tervezés, megoldóképesség, hatékonyságnövelés, kommunikáció

●   Közösség: sokszínű résztvevők (új szempontok), buborékon kívüli találkozások, elfogadó környezet, kapcsolatteremtés, közösség, nyitottság, jó hangulat, sorsközösség (nem vagyunk egyedül a harcban), együttlét más szervezetekkel

●   Tartalmi tényezők: gyakorlati megközelítés (gyakorlati példák, esetpéldák, esetfeldolgozás), csoport feladatok, szituációs gyakorlatok, mások személyes példáiból, tapasztalataiból lehet tanulni, módszerek átadása, tömör, lényegretörő szakmai anyag.

A hatásmérés összegzése

A Közélet Iskolája képzéseinek hatására a résztvevők jobban észlelik a társadalmi igazságtalanságokat, jobban azonosulnak a társadalmi problémákkal, és jobban együtt éreznek azokkal, akiket ez érint. Ezzel összefüggésben a résztvevőkben növeli a kollektív cselekvési szándékot.

Másik mellékterméke ennek a hatásnak, hogy miután a képzés során az igazságtalanság témái erős fókuszba kerülnek, így az is jobban tudatosul a résztvevőkben, hogy sok erőfeszítést kell tenni a változás elérésének érdekében. Valószínűleg ez a tudatosság csorbítja a reményt a változásra és a hatékonyság érzését, vagyis azt az érzést, hogy képesek változtatni az elkeserítő társadalmi helyzeteken. Tehát a képzések bizonyos aspektusa bénítóan hathat. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a résztvevők reálisabban látják, hogy mit lehet tenni és elérni a jelenlegi magyarországi politikai és társadalmi környezetben, és ez a tudatosság hasznos, amikor aktivizálódnak, szerveződnek.

Az eszközök és szövetség terén az tűnik ki, hogy a képzéseken résztvevők konkrét és alkalmazható tudást kapnak, gyakorlati és elméleti eszközöket tanulnak, és úgy érzik, hogy  alkalmazni tudják a szerzett tudást.

Összességében nagyon pozitív hatások figyelhetőek meg a Közélet Iskolája képzéseinek következtében. Olyan tudást, tudatosságot, attitűdöket és viselkedési szándékot növelnek ezek a képzések, amiket egyébként ritkán és nehezen lehet változtatni. Ezenkívül a képzések résztvevői nagyon magasra értékelik a Közélet Iskolája képzéseit és képzőit. Nagyon szeretik, hogy a képzések egyszerre elméletiek és gyakorlatiasak és nagyon szeretik a légkört, a sokszínű résztvevőket.

Ajánlások

• Általában érdemes odafigyelni a demobilizáló (cselekvést bénító) hatásokra, hogy a képzés résztvevői ne ezekkel az érzésekkel távozzanak, például a túlzott igazságtalanság tudatosítása sokszor pont reménytelenséget kelthet. Esetleg érdemes olyan üzeneteket integrálni a képzésekbe, vagy kihangsúlyozni, amelyek növelik az énhatékonyság és a remény érzését.
• A résztvevők sok tudást szereznek, de ezt nem feltétlenül merik továbbadni másoknak, akár a saját szervezetüknek. Ebben segíthet, ha egy szervezetből minimum két személy együtt vesz részt egy-egy képzésen, így bátrabbak lesznek a tudás továbbadásban. Esetleg a képzés végén érdemes lehet megkérni a résztvevőket, hogy foglalják össze a képzésen tanultakat, amit aztán átadhatnak/prezentálnának a szervezetüknek.
• A képzések résztvevői aktivizálódnak, de nem feltétlenül lépnének fel vezetőként. A vezetői szerep fontosságát is érdemes tovább hangsúlyozni, vagyis azt, hogy vezetőnek lenni nem feltétlenül negatív (korrupt) szerep, hanem fontos a széleskörű változás eléréséhez.
• Az egyéni aktivizmus motivációja mellett még jobban kell hangsúlyozni a szövetségépítés és mozgósítás fontosságát.