A kétnapos Csoportvezetés és szervezeti változások képzésre frissen felmondott pedagógusként érkeztem. A tanórákon, iskolán kívüli programokon, nyári táborokban sok tapasztalatot szereztem diákcsoportokkal való együttműködésben, de mivel a tanítás után egy civil szervezetnél helyezkedtem el, úgy éreztem, a jövőben szükségem lesz eltérő látásmódra, új megközelítésekre és módszerekre. Elsősorban a szervezet működésével és működtetésével, aktivisták toborzásával és koordinálásával kapcsolatos kérdésekkel érkeztem.

A képzésen nagyjából húszan vettünk részt. Nagyon változatos területekről érkeztünk, de a közös a résztvevőkben az volt, hogy mindannyian érdeklődők és elhivatottak a szervezetük fejlesztésében; a képzésnek többnyire megoldandó problémákkal, témába vágó kérdésekkel és nem utolsó sorban nyitottsággal vágtak neki. A képzés sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a résztvevők nagyon hatékonyan működtek együtt egymással és a képzést tartókkal – Ágival és Izabellával.

A szombati nap elősorban egymás megismeréséről és a vezetői szereppel kapcsolatos ismeretekről, tapasztalatokról szólt. Megismertük a vezetői szerep különböző aspektusait és az azokkal kapcsolatos hiedelmeket. Ezen felül foglalkoztunk a szervezetek felépítésével, csoportdinamikával, valamint a koordinátorok képzésével kapcsolatos problémákat is körüljártuk.

Vasárnap ezzel szemben, a vezetői szereppel járó nehézségek megismerése után, elsősorban a szervezeti változások témájára helyeződött a hangsúly; szó esett a szervezetek „természetes” életmenetéről és az ahhoz kapcsolódó vezetői feladatokról, a szervezetek működéséről és ciklikus változásairól. A vasárnapi napot egy esetmegbeszélés zárta, ahol a résztvevők által hozott problémák közül választottunk ki kettőt és ezek megoldásán dolgoztunk két csoportban. Az esetmegbeszélés szigorú protokoll szerint zajlott, rendkívül hatékony moderációval. Amellett, hogy mindannyiunk számára tanulságosak voltak a feldolgozott esetek, mindenkinek meglepetést okozott, hogy ha 8-10 fő – eltérő képzettséggel és tapasztalatokkal – ennyire koncentráltan dolgozik egy problémán, kevés idő alatt is számos konstruktív megoldási javaslattal képes előállni. Emellett az esetmegbeszélés módszertanát is biztosan sokan magunkkal visszük.

A képzés óriási erénye, hogy a precízen kidolgozott foglalkozásterv ellenére is rengeteg tekintetben a résztvevők tapasztalatára, interakciójára épít. A legfontosabb ismereteket és tanulságokat gyakran maguk a résztvevők fogalmazták meg a gyakorlatok közben, amelyet Ági és Izabella gyakran csak kiegészítettek. Mindkét képzési napon kiváló arányérzékkel váltották egymást az önálló, páros és csoportmunkák, valamint a frontális módszerek. Sokféle tevékenységet és munkaformát próbáltunk ki, a játékos gyakorlatokat „elmélyülős” feladatok váltották.  Amellett, hogy a változatosság segíti a hatékony tanulást, a használt módszereket vezetőként is kiválóan fogjuk tudni hasznosítani hasonló foglalkozások, képzések tartásakor.

Mindemellett meg kell említenem Ági és Izabella profizmusát és felkészültségét is; mindvégig nagyon határozottan tartották kézben a foglalkozást, de a hangulat végig kiváló volt és teret adtak a résztvevőknek is, hogy megoszthassák a gondolataikat, sőt, ügyesen építettek ezekre. Nekem tanárként külön csodálatra méltó, hogy milyen profin tartották magukat az időtervhez és milyen rugalmasan alkalmazkodtak az esetleges csúszáshoz menet közben: ahol indokolt volt, eltértek a tervtől és egy kis újratervezéssel biztosították, hogy minden fontos elemre sor kerüljön. Mindezen felül pedig végig tekintettel voltak a résztvevők egyéni igényeire is.

Összességében úgy érzem, intenzív, fárasztó, de nagyon jó hangulatú és rendkívül inspiráló képzésen vagyunk túl. Kiváló szemléletformáló volt, sokat tanultam a hétvége során és bár több kérdés van a fejemben most, a képzés után, mint előtte volt – azt hiszem, ez nem probléma. Éppen ezért, bár ez volt az első képzésem a Közélet Iskolájában, egészen biztosan nem ez volt az utolsó.

Tóth Bence, résztvevő