Ez volt az első Közélet Iskolája képzés, amin részt vettem és örömmel osztom meg visszajelzésemet. A kooperatív munka és tapasztalat élményét követően, Csoszó Gabriella szavait viszem magammal a kétnapos programból: ” a fényképészetben nincs jelentéktelen pillanat.”
A Fotózás és Aktivizmus képzés segítséget nyújtott abban, hogy elsajátítsam a szociofotózás alapjait. Elméleti és gyakorlati oktatásnak is részesei voltunk, nagyon aktuális témákat érintve.
Ebben a barátságos és elfogadó környezetben igen hamar feloldódott minden résztvevő, hála a szervezőknek és az oktatónak, na meg az egy órás ebédszünetnek.
Fényképezőgéppel vagy egy okostelefonnal is könnyen elvégezhető volt az összes feladat, a hangsúly a csoportos munkán és a jókedven volt. A második napon együtt sétáltunk ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épülete elé, ahol egy biciklis demonstráción készítettünk fotókat. Biztos vagyok benne, hogy civil munkáim során hasznosítani tudom majd az itt megszerzett ismereteimet. Továbbá az is biztos, hogy nem ez volt az utolsó képzés, amire jelentkeztem.
Kubó Cintia beszámolója
Ezen a hétvégén a Közélet Iskolája által civil aktivistáknak meghirdetett kétnapos fotózás tanfolyamon vehettem részt, melyen profi közéleti fotóstól tanulhattunk. Rendkívül gyakorlatias, szemléletformáló, fotografálásra bátorító és jó hangulatban telt képzés volt. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki az aktivista munkájához fotós dokumentációt is szeretne készíteni, de eddig úgy érezte, hogy ő ehhez nem ért.
A múlt héten az új kerékpáros szakaszokról, meg a Mátyás-téri vécéről is írtam véleményt, sőt köztéren találtam bejelentendő rendszám nélküli autót is, de egyik helyen sem jutott eszembe fotózni. Csak amikor a véleményemet írtam, akkor jutott eszembe, hogy szükség lett volna képekre. Mivel sikerült bekerülnöm erre a fotós tanfolyamra, amely épp azt a célt tűzte ki, hogy megmutassa, hogyan érdemes dokumentálni az ilyen helyzeteket és eseményeket, örömmel jelenthetem, hogy kellő bátorságot és motivációt kaptam ahhoz, hogy mostantól vizuálisan is „naplózzam, dokumentáljam” azokat a megfigyeléseket, amelyekről beszámolni vagy beszámoltatni szeretnék.
Köszönet a Közélet Iskolájának, hogy lehetővé tette számomra ezt a tanfolyamot.
Mező Ágnes beszámolója
A Közélet Iskolájában megtartott Fotózás és aktivizmus képzés kapcsán szeretnék néhány számomra fontos dologra rávilágítani. Hiánypótló volt számomra, már nagyon régóta vártam, hogy tanulhassak Csoszó Gabriellától. Konkrétan egy évet vártam rá, de abszolút megtérült a várakozás izgalma.
Engem elsősorban nem a fotózás technikai oldala érdekelt, hanem az a fajta látásmód, ahogyan a körülöttünk történő eseményekről, helyzetekről tudunk vizuális eszközökkel, esetünkben a fotográfia eszköztárával kommunikálni. Nekem nagyon tetszett a fényképezőgép helyes tartásának bemutatása, kicsit hasonlított az iskolai torna órák hangulatára, ahogy Gabi megmutatta nekünk a helyes test és fényképezőgép tartást. Beavatott minket szakmai titkokba, hogy érdemes inkább sötét ruhában fotózni, és ha olyan helyszínen vagyunk akkor védjük a fejünket, és stabilan rögzítsük a csuklónkon a fényképezőgépünket. Tetszettek a feladatok, amikor kipróbálhattuk élesben a fotózást, de leginkább az tetszett, hogy nagyon sok visszajelzést, és pozitív megerősítést kaptunk. Ebéd szünetben lehetőség adódott beszélgetni, ahol egy remek beszélgetést folytattunk arról, hogy hogyan lehetne vizuálisan megmutatni a szinte láthatatlan állapotomat, azt, hogy nem hallok, és hallókészüléket hordok.
Teljesen más úgy tekinteni a fényképekre, és a fényképezés lehetőségére, hogy hatást tudok gyakorolni vele az aktuálisan zajló társadalmi folyamatokra. Ezen a képzésen jöttem rá igazán, hogy hallásom állapota miatt a maszkok szinte ellehetetlenítik a kommunikációt számomra. Nem tudok szájról olvasni a maszkok miatt, hallani pedig nem hallom, amit mondanak. Szerencsére a tolmácsok, elkísértek, és támogattak engem a kommunikációban. Most már úgy érzem, hogy ezekkel a problémákkal, helyzetekkel kapcsolatban érintettként rengeteg dolgot tudnék belsősként megmutatni a külvilág számára. Ezért bátorítanék mindenkit, aki bármilyen módon érintettnek érzi magát bátran használja a fényképezőgépet, akár a mindennapi helyzetek megjelenítésére.
Persze, hogy igazán jól tudjam ezt kommunikálni, és technikai szempontból megfelelően tudjam prezentálni a vizuális világomat, ahogyan én látom a világot, ahhoz még sokat kell gyakorolnom. Alaposan át kell gondolnom, hogy mit, hogyan szeretnék megmutatni, hogy az általam kívánt hatást érhessem el vele. Számomra egy igazi önismereti képzés is volt, és egy izgalmas utazás vár rám a vizuális önkifejezés útján. Szeretnék köszönetet mondani az élményért és a lehetőségért, amely egy közösséget is formálhat vizuális benyomásokkal.
Papp Eszter beszámolója
