A Felszabadítás pedagógiája képzés utolsó két napos alkalma már a búcsúzkodás és a jövő tervezésének jegyében telt. Első nap még megismerkedhettünk két új módszerrel. Csoszó Gabriella meghívott vendégként mesélt a munkájáról. Fényképek készítése és elemzése körül forognak az ő foglalkozásai. Ezek a képek segítenek abban, hogy részvevők beszéljenek a környezetükről és tudatosabban viszonyuljanak hozzá, gondolkozzanak, hogyan alakíthatnak rajta. Gabi egyébként A Város Mindenkié csoportnak is tartott már képzést, a szervezetről a sajtóban megjelenő képek sokszor az általa képzett hajléktalan aktivisták képei.
Aztán a másik módszert, a közösségi riport készítését kicsiben ki is próbáltuk. Ennek az a lényege, hogy néhány érintett riportvideóban valahogy elmondja a véleményét, ismerteti azt a helyzetet, amivel a riport foglalkozik. Ez a helyzetről való információ gyűjtésének és feldolgozásának ahogy mi is megtapasztaltuk, nagyon élvezetes módszere. Sőt, lehetőséget ad a megosztásra, kommunikációra is, akár döntéshozatalban felelős emberekkel.
Ez után olyan programpontok jöttek amikor kipróbáltuk azokat a foglalkozásterveket, amikkel társaink készülnek, vagy készültek a gyakorlótanításukra. Egy ilyennek fejeződött be a szombat és egy ilyennel kezdődött a vasárnap is.
Meghallgattuk egymás beszámolóit a gyakorlótanításaikról és egy kis időt töltöttünk azzal is, hogy tervezgettünk, ki hogyan fogja az itt tanultakat továbbvinni, milyen tevékenységet tervez, ami kritikai pedagógiához köthető.
Értékeléssel zártuk a képzést. Elővettük azokat a célokat és félelmeket is, amiket még a kezdetek kezdetén írtunk össze. A visszajelzések határozottan pozitívak voltak. Mindannyian örültünk, hogy megismerhettünk ennyi lelkes és hasonló irányba változtatni akaró embert, valamint ennyi példát és módszert, amit alkalmazhatunk. Reméljük még látjuk egymást és nem adjuk fel azokat a terveket, amikről meséltünk.
Ván Janka
Fotó: Várady István
