Egy képzés nálunk olyan, amilyenné résztvevőink és képzőink közösen teszik! Mi hozzuk a kereteket, kérdéseket, de a tudást közösen hozzuk létre a 15-20 résztvevőből álló csoport tagjaival. Nagyon kíváncsiak vagyunk a te élettapasztalatodra, nagyon örülünk, ha megosztod velünk gondolataidat! De semmit nem muszáj, teljesen jó, ha csak figyelni, tanulni jössz. 🙂 A tanulás színes eszköztárral történik nálunk: videókat nézünk, szituációs játékokat játszunk, párban vagy kiscsoportosan beszélgetünk, az általunk és gyakran az általatok megosztott gyakorlati példákon keresztül ismerkedünk a témával.

Képzéseink elején röviden mesélünk a Közélet Iskolájáról, bemutatkozunk és megismerkedünk veletek. Ezután megbeszéljük a közös szabályainkat, hogy hatékonyan és biztonságos térben dolgozhassunk együtt. A mi listánkhoz bámelyik résztvevő hozzátehet, mi olyanokat szoktunk kérni például, mint hogy:

• ne használjunk idegen szavakat – ha mégis, megkérünk, mondd magyarul is, hogy mindenki mindent értsen
• gondoskodjunk egymásról és magunkról – figyeljünk a csoport és a saját igényeinkre is, és hozzuk ezeket egyensúlyba, (vagyis egyél, igyál, menj ki mosdóba bármikor)
• ne beszéljünk túl hosszan, hogy másokra is maradjon idő, de legyünk nyitottak a véleményünk, tapasztalatunk megosztására.

Mivel közösségi iskola vagyunk, programjainkon a csapat jóllétéről is közösen gondoskodunk. A képzés elején kiosztjuk a közösségi feladatokat, mint például:

• rágcsa, kávé, tea, víz felelős – ők figyelik, hogy mindig legyen enni- és innivaló az asztalon 
• időfelelős – a szünetek végén ő csenget és tereli vissza az embereket a terembe;
• ebédfelelős – a közös ebéd kiosztásában segít;
• légmester – a szellőztetésért, friss levegőért felel.
  
  

A 6-8 órás képzéseinken a hosszabb ebédszünet mellett délelőtt és délután is tartunk negyedórás szünetet. A programot előre kiírjuk, hogy tudd, mire számíts az alkalmon.

Résztvevőnk írta egyik képzésünkről: 

“A terembe lépve, a csapat fele már összegyűlt, akik a képzésre érkeztek. A székek körben, amiből már érezhető volt, hogy a kommunikáció és a kapcsolódás nagy szerepet kap. A Szervező a szabályokat írta épp a táblára, illetve a napirendet tűzte ki a falra, hogyan fogunk haladni. Az asztalokon a kiadványok mellett innivaló és egész napra elegendő rágcsálnivaló várt minket. Látszott, hogy vannak, akik nem először vannak itt, otthonosan mozognak, de többségében azért újoncként érkeztünk. A bemutatkozó körben ki is derült, hogy az ország számos településéről és nagyon különböző területekről jöttünk, csodás, színes csapat alakult ki. Engem nagyon

megérintett a csoport nyíltsága és őszintesége. (…) Amit a legelejétől fogva éreztem és végig kísérte a napot, az olyan figyelmes és támogató kommunikáció volt, a csapat minden tagja között, amit a mindennapi életben sajnos ritkán tapasztalok. Pedig mennyire más lehetne minden szülői értekezlet, munkahelyi megbeszélés vagy családi kupaktanács, ha a résztvevők igy tudnának egymásra figyelni, validálni a másik véleményét és pozitív megerősítéseket adni egymásnak! A kisebb szünetekben is volt alkalmunk kapcsolódni egymással, valakit a hely, ahonnan a másik érkezett, esetleg közös érdeklődés vagy hasonló téma szólított meg és alakultak ki beszélgetések.”